Főünnepek:
A főünnepeket
"méltó és igazságos" szentmisével, zsolozsmával, ünnepi imádságokkal
megtartani. A magyar egyházban ez idő szerint kötelező a szentmisén való
részvétel és lehetőség szerint a munkaszünet a vasárnapokon, a vasárnapra eső
ünnepeken kívül
Az
ünnepeken is ajánlatos, "illő és üdvösséges" a szentmisén részt
vennünk.
A bűnbánati
napokon az Egyház megrendüléssel, a vezeklés és hálaadás szellemében emlékezik
meg Krisztus kínhaláláról, mely minket bűneink terhétől megszabadított.
Csatlakozunk Urunk áldozatvállalásához, hogy saját és mások bűneiért
engesztelve kiegészítsük azt, ami még hiányzik Krisztus szenvedéseiből (Kol
1,24). Ugyanakkor erősítjük magunkat, hogy a kísértéseknek könnyebben ellenálljunk.
E napokon
különféle önmegtagadásokkal, imádsággal, jócselekedetekkel hozzuk rneg saját
áldozatunkat. A bűnbánati nap eszközei közül az egyház hagyományai értelmében
kiemelkedik a böjtölés: Krisztus engedelmes áldozatában való részvételnek jele egyben
a testi ember fölötti uralom jelképe és kiváló fegyvere (Mt 9,15 és 17,20; vö.
VI. Pál pápa intelmével).
Bár a keresztény
ernber egész életét átjárja a bűnbánat szelleme és gyakorlata, az Egyház
kijelöl egyes kötelező bűnbánati napokat is, hogy egymást támogatva, a közösség
egységében hozzuk meg az illető liturgikus naphoz is hozzá tartozó áldozatot.
Ez idő szerint e napok a következők:
Szigorú böjti
nap: Hamvazószerdán és Nagypénteken. (Egyszeri étkezés, melyen kívül még
kétszer vehetünk magunkhoz valamit erősítésül; hústól való tartózkodás.)
Hústól való
tartózkodás: Nagyböjt péntekjein.
Bűnbánati
(vezeklési) nap: Az év többi péntekjein. (Böjt vagy más önmegtagadás, irgalmas
jócselekedet, imádság.)
Nincs böjt
(illetve bűnbánati nap), ha kiemelkedő egyházi ünnepet ülünk. Mentesülnek a
böjtölés (de nem a bűnbánat egyéb gyakorlatai) alól a nehéz testi munkát
végzők, közétkeztetésben részesülők.
1. Okosság.
(Sapientia)
2. Igazságosság. (Justitia)
3. Lelki erősség. (Fortitudo)
4. Mértékletesség. (Temperancia)
1. Hit.
2. Remény.
3. Szeretet.
1. Bölcsesség.
2. Értelem.
3. Jótanács.
4. Tudomány.
5. Lelki erősség.
6. Jámborság.
7. Istenfélelem.
Az irgalmasság
testi cselekedetei:
1. Az éhezőknek ételt adni,
2. a szomjazóknak italt adni,
3. a szegényeket ruházni,
4. az utasoknak szállást adni,
5. a fogságban levőkért imádkozni,
6. a betegeket látogatni,
7. a halottakat eltemetni.
Az irgalmasság
lelki cselekedetei:
1. a bűnösöket meginteni,
2. a tudatlanokat tanítani,
3. a kételkedőknek jó tanácsot adni,
4. a szomorúakat vigasztalni,
5. a bántalmakat békével tűrni,
6. az ellenünk vétkezőknek megbocsátani,
7. az élőkért és holtakért imádkozni.
"Látva
Jézus a tömeget, fölment a hegyre. Amikor leült, hozzá járultak tanítványai.
Jézus pedig megnyitva. száját, így tanította őket:
l. Boldogok a
lelki szegények, mert övék a mennyek országa.
2. Boldogok a szelidek, mert ők bírják a földet.
3. Boldogok, akik sirnak, mert ők megvigasztaltatnak.
4. Boldogok, akik éhezik és szomjúhozzák az igazságot, mert ők kielégíttetnek.
5. Boldogok az irgalmasok, mert ők irgalmasságot nyernek.
6. Boldogok a tisztaszivűek, mert ők meglátják az Istent.
7. Boldogok a békességesek, mert ők Isten fiainak hívatnak.
8. Boldogok, akik üldözést szenvednek az igazságért, mert övék a mennyek
országa." (Mt 5,1-10.)
Önmagukban talán
nem mindig nagy bűnök, de sok súlyos bűnnek forrásává, "fejévé"
lehetnek:
1. A kevélység.
2. A fösvénység.
3. A bujaság.
4. Az irigység.
5. A torkosság.
6. A harag.
7. A jóra való restség.
Ezek az istenes
élet alapjait érintik, a javulás lehetőségeit teszik kétségessé, a Szentlélek
indításainak vetnek gátat, ezért különösen veszélyesek:
1. Isten
irgalmasságában vakmerően bizakodni.
2. Kétségbeesni Isten kegyelme felől.
3. A megismert igazság ellen tusakodni.
4. Isten kegyelmét másoktól irigyelni.
5. Üdvös figyelmeztetések ellenére a bűnökben megátalkodni.
6. A bűnöket mindhalálig meg nem bánni.
A kateketikai hagyomány emlékeztet arra is, hogy vannak
"égbekiáltó bűnök" is. Az égbe kiáltanak:
Ábel vére (Ter 4,10),
a szodomaiak bűne (Ter 18,20; 19,13.),
az egyiptomiaktól elnyomott nép kiáltása (Kiv 3,7-10.);
a jövevények, özvegyek és árvák jajgatása (Kiv 22,20-22.);
a bérmunkással szemben elkövetett igazságtalanság (MTörv 24,14-15; Jak 5,4.).
Melyekkel mások
bűnét elősegítjük vagy okozzuk, s ezáltal bűntársak, bűnrészesek leszünk:
1. Másnak bűnre tanácsot adni.
2. Másnak bűnös dolgot parancsolni.
3. Vétekben mással egyetérteni.
4. Mást bűnre ingerelni.
5. Másnak bűnös cselekedetét dicsérni.
6. Másnak bűnét elnézni vagy elhallgatni.
7. Más bűnét elősegíteni vagy oltalmazni.