dr.Varga
Tibor:
Csak Istent és a Szent Korona hagyományát el ne hagyjuk!
"HA ISTEN VELÜNK, KICSODA ELLENÜNK!"
Volt egyszer egy királyság, amelynek közepén az Isten lakott. Jelenléte annyira
áthatotta az ott élő emberek szívét, hogy még a földjük megjelölésére is az Úr
nevét használták. Úr, "uruszág", ország mondogatták királyságukról.
Uradalmakról beszéltek, mint a rendezett élet legkisebb egységéről. Benne volt
az Isten lelke a föld erejében, a nap sugarában és a szél zúgásában. A
Teremtés, a mindenség koronája volt ez a királyság, Isten országa, a világ
nyolcadik csodája. A Mindenhatónak, a földnek és a népnek az egységét pedig, az
égből alászállott Szent Korona pecsételte meg. Az itt élő emberek annyira
szerették az összetartozás égi jelét, hogy végül egylényegűvé váltak vele.
Bennük, általuk kelt életre a Szent Korona. Képe minden születő alattvalónak a
szívében ott ragyogott. Ez volt az egyetlen fénylő tökéletesség, mely
összefűzte mindazokat, akik valaha ebben a királyságban éltek. Az élő és a holt
összetartozott, mert a Szent Korona királysága nem szűnt meg a halállal.
Ez az evangéliumra épült ország, jelként lebegett ég és föld között. A világ
más birodalmai úgy is nevezték: Archiregnum, azaz "őskirályság",
"főkirályság", "minta királyság". Ebben a hazában az
országos tisztségek viselésért nem járt fizetség, mert a szolgálat maga volt a
dicsőség. A határokat és a törvényeket az Úristen jelölte ki, hogy senki ne
térjen el az örök rendtől. A mércét, mellyel a szent király megvalósította a
Mindenható tervét, Fehérváron őrizték örök emlékeztetőül, hogy sose felejtsék
el, mindenki azonos az Ítélő előtt. Az emberek a szerződéseiket az Isten papjai
és szerzetesei előtt kötötték, mert vallási szertartás volt minden egyezség. A
szerződésszegés pedig a Teremtő megsértését jelentette. Az igazság szeretete
igazgatta ezt az országot, mert az igazságérzet nem más, mint Isten szeretete.
Ez az ősi, égi eredetű királyság valaha a magyar haza volt! Isten és a Szent
Korona nevében teremtsük újjá!
Amikor megöregedett a szent király, a hatalomra vágyó gonosz elhatározta, hogy
elpusztítja királyságát. Kételyt csepegtetett alattvalói szívébe, akik
súgni-búgni kezdtek Szent István vénségéről, az uralkodásra való
alkalmatlanságáról. Végül elhatározták, az öreg királynak meg kell halnia.
Felbéreltek egy orgyilkost, hogy egy sötét éjjelen ölje meg őt, vágja el a
torkát. Az alkalmas időben a merénylő csupasz kardot rejtve köpenye alá, a
homály leple alatt behatolt az uralkodó hálószobájába. Ám, ahogy a király
ágyához lépett, riadtan hullott ki kezéből pengéje. Szent István álmában
felkiáltott: "Ha Isten velem, akkor ki ellenem!" A földhöz ütődő,
megpendült fegyver zajára felébredt uralkodó, azonnal tudta mi történt. A bűnös
szorongva vallotta meg ördögi tervét és térdre esve kegyelemért könyörgött. A
szent király a bocsánatért esdeklőt el nem kergette, gonosz tettét gondtalanul
elejtette.
A fenti legendát sokáig őrizte a nép a szívében. Legutóbbi változatát Gelencén
jegyezték fel. A merénylet történetét írásban megörökítette Szent István király
kis legendája és a Hartvik püspöknek tulajdonított legenda is. Azonban arról a
különös okról, amely miatt a merénylő az alvó király mellett elejtette
fegyverét egyikük sem tudott. "Égi ösztönzésről" beszéltek
mindketten. A bűvös erejű Igére, csak a magyar nép hagyománya emlékezett.
Belevésődött a lelkébe, benne lüktetett a szívében. Ősi tudásként örökítették
tovább, végtelen egységbe fűzve az elhunytakat és a születendőket. A Szent
Korona országában így éltek az örök időben.
Még hatszáz év múlva is tudtak a mágikus erejű mondatról. Az 1629. év egyik
bágyadt őszi napján haldoklott Bethlen Gábor, a református nagyfejedelem.
Beszélni már nem tudott, ezért tollat és papírt kért, hogy leírja utolsó
üzenetét. A következő gondolatokat jegyezte le: "Ha Isten velünk, kicsoda
ellenünk?" Katolikus szent királyunk misztikus alakját idézve lépett be az
öröklét kapuján, eggyé válva ősével, az ősök ösvényén haladt a mennyek
országába. A többes számba helyezett mágikus mondat az örök, végtelen összetartozás
megnyilvánulása volt, mely a Szent Korona királyságát a lét határán túl is
összefűzte. Az igaz fejedelem a tovább élő magyarságnak még egy bíztató
üzenetet küldött a halál kapujából: "Senki nincsen, bizonyára senki
nincsen!" Azután meghalt.
Íme, a titokzatos bizonyság a túlsó világból, mely népünknek örök boldogságot
ígér! Csak Istent és a Szent Korona hagyományát el ne hagyjuk!
Forrás:
nemzeti hírháló