Európai
Bíróság
Cour
de justice des Communautés européennes
L-2925
Luxembourg
Tisztelt Európai Bíróság!
A Magyar Köztársaság Országgyűlése és Kormánya ellen, „Az Európai Unióról
szóló szerződés és az Európai Közösséget létrehozó szerződés módosításáról
szóló lisszaboni szerződés kihirdetéséről” szóló, 2007. évi CLXVIII. törvény
meghozatalával kapcsolatos
tagállami mulasztás
megállapítására irányuló keresetet nyújtok be,
kérve a Tisztelt Bíróságot
a törvény érvénytelenítésére
a Bécsi Egyezmény (a magyar ratifikáció címe: „1987. évi 12.
törvényerejű rendelet a szerződések jogáról szóló, Bécsben az 1969. évi május
hó 23. napján kelt szerződés kihirdetéséről) 46. Cikke alapján, a Magyar Köztársaság alapvető
fontosságú belső törvényeinek szemmel látható megsértése miatt.
Indoklás:
I. Az eljárási jogosság
indoklása
1. A Magyar Köztársaság Országgyűlése – a Kormány
előterjesztése alapján - a tagállamok közösségi jog alapján fennálló
kötelezettségeinek teljesítése ellen vétett, az Európai Unióhoz történő Csatlakozási
Szerződés (Magyarországon kihirdetve a 2004. évi XXX. Törvénnyel) 3. cikk (4) bekezdésében
foglalt nemzetközi szerződés (korábban hivatkozott Bécsi Egyezmény) 46. §-a szerint,
mivel a Magyar Köztársaság Alkotmánybíróságának 52/1997. (X. 14.) AB (1.
sz. melléklet) és 58/2004. (XII. 14.) AB (2. sz. melléklet) határozatával
szembehelyezkedve, megsértette a választók közvetlen népakarat
kinyilvánításra vonatkozó alapjogát.
2. A 2007. évi CLXVIII. törvény érvénytelenítése ügyében 2007.
december 18-án kifogást nyújtottam be az Alkotmánybíróságnak (3. sz.
melléklet). Az azóta eltelt időben nem volt érkezése az Alkotmánybíróságnak
határozatot hozni az ügyben, amely egy jogi folyamat olyan befejezésével
fenyeget (a Lisszaboni Szerződés ratifikálása), amely – az alábbi
bizonyítékok szerint - egy tagállam törvénysértésére épül.
Ezért tehát halaszthatatlan az Európai Bíróság határozata annak
érdekében, hogy a demokrácia EU-s alapelve ne sérüljön.
II. A feljelentés tartalmi
indoklása
1. Megismerve a Lisszaboni Szerződés irányelveit, már annak aláírása
(2007. június 23.) után, július 20-án népszavazási kezdeményezést indítottam
(5. sz. melléklet) abból a célból, hogy annak megerősítése közvetlen népakarat
kifejeződése legyen, az Alkotmány 2. § (2) bekezdése szerint.
Tettem ezt az alábbi okokból:
a./ A Lisszaboni Szerződés nem minősíthető két meglévő nemzetközi
szerződés módosításának, mert annak célja és tárgya alapvetően
különbözik az eredeti szerződésektől. Lényegileg – mint ezt a kormányfők
többször kijelentették – a megbukott EU Alkotmány rendelkezéseinek
átmentését jelenti a Lisszaboni Szerződés, formailag két szerződés
módosításával. (Ezt bizonyítják a tételes összehasonlítások – 4a., 4b., 4c.
és 4d. melléklet.)
b./ Az előző pont szerint az összes EU-tagország – közte Magyarország –
választópolgárát megtévesztették egy korábban már elvetett alaptörvény más
köntösbe öltöztetett ráerőszakolásával, amely eljárás alapvetően demokrácia-ellenes.
2. Az Országos Választási Bizottság ugyanazzal az indokkal utasította
vissza a népszavazást előkészítő aláírásgyűjtő ív hitelesítését (5. sz.
melléklet), mint az EU Alkotmány esetében, 2004-ben (6. sz. melléklet). Akkor
az Alkotmánybíróság határozatában (2. sz. melléklet) az alábbi indokkal
helyezte hatályon kívül az Országos Választási Bizottság határozatát és
utasította új eljárásra: „A Magyar Köztársaság alkotmányos rendje szerint
tehát lehetséges népszavazás tartása arról a kérdésről, hogy az Országgyűlés
megerősítsen-e valamely nemzetközi szerződést – így az ASz-t (az
Európai Unió alkotmányát) – vagy sem.”
Miután új jogi helyzet nem állt elő - hiszen a Lisszabon
Szerződés céljában és tárgyában azonos az EU Alkotmánnyal - értelemszerű, hogy az
Alkotmánybíróság nem határozhat másként 2007. augusztus 25-én benyújtott
kifogásomra (7. sz. melléklet), mint tette azt 2004. december 13-án (2. sz.
melléklet). 2007. augusztus 25. és 2008. január 20-a között eltelt közel öt
hónapban az Alkotmánybíróságnak nem volt érkezése határozatot hozni az
ügyben a választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvény szerint „soron
kívüli” eljárás keretében.
Tette ezt annak ellenére, hogy 52/1997. (X. 14.) AB határozatában (1.
sz. melléklet) az alábbiakat írja: „Az eljárás minden pontján, ahol -
elsősorban a képviseleti szervek részéről - olyan döntés születik, amely a
folyamatot megzavarhatja, sőt célbaérését meghiúsíthatja, a bírói, illetőleg alkotmánybírósági
jogorvoslat alkotmányos követelmény.”
3. Az Alkotmánybíróság 52/1997. (X. 14.) AB határozatában (1. sz.
melléklet) a következő megállapítás szerepel: „A választópolgári
kezdeményezésben meghatározott kérdésről történő népszavazás megtartásához való
jogosultság értelemszerűen a szükséges számú aláírás hitelesítésével jön
létre. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a hitelesítést megelőzően
a népszavazáshoz való jogból ne származnának kötelezettségek az állami
szervekre nézve, hiszen az eljárási feltétel teljesítése (a 200 000
támogató aláírás összegyűjtése) értelemszerűen feltételezi a joggyakorláshoz
szükséges időt és annak védelmét.
Kérdés, hogy ez a védelem kiterjed-e az aláírásgyűjtés időszakára is. Ha
valamely alapjogból folyó jogosultság feltételektől függ, és az alapjog
jogosultjai a feltételek teljesítése érdekében cselekednek, akkor az állami
szervek mérlegelési jogkörükben a jogosultság megszerzését nem hiúsíthatják
meg.”
Álláspontom
szerint ez azt jelenti, hogy jogos a védelmi idő kiterjesztése ebben az
esetben a népszavazás eljárásának teljes folyamatára, hiszen
a./
az alapjogból folyó jogosultság feltételektől függ (aláírásgyűjtő ív
hitelesítés, amit az Országos választási Bizottság tény szerűen bizonyítva
alkotmányellenesen tagadott meg),
b./
a feltételek teljesítése érdekében cselekedtem akkor, amikor elindítottam
a népszavazás kezdeményezést és életben tartottam az eljárást.
Azt
a tényt, hogy az Országos Választási Bizottság – a korábbi
alkotmánybírósági határozat értelmében – alkotmányellenesen tagadta meg
az aláírásgyűjtő ív hitelesítését, és az Alkotmánybíróság mulasztást
követett el a kifogás elbírálásának halasztásával, az előzőekben
hivatkozott határozat következő mondata minősíti: „a jogállamiság elvéből
(Alkotmány 2. § (1) bekezdés) is következik az Alkotmányban szabályozott
szerveknek az a kötelessége, hogy alkotmányos jelentőségű hatásköreiket jóhiszeműen,
feladataik teljesítését kölcsönösen segítve, együttműködve gyakorolják.”
(ABH 1992. 54.)
Az együttműködési készség és a jóhiszeműség részemtől bizonyítható, míg
a népakarat közvetlen megnyilvánulását az „alkotmányos hatásköreiket
gyakorló szervek” gátolták.
Tény tehát az, hogy „az állami szervek mérlegelési jogkörükben a
jogosultság megszerzését” meghiúsították.
4. Idézetek Magyar Köztársaság Alkotmányából:
„20. § (2) Az országgyűlési képviselők tevékenységüket a köz
érdekében végzik.”
„61. § (1) A Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van a szabad
véleménynyilvánításra, továbbá arra, hogy a közérdekű adatokat megismerje,
illetőleg terjessze.”
Ehhez képest:
a./ Az országgyűlési képviselők 2007. december 17-én nem ismerhették
a Lisszaboni Szerződést, csak a két érintett szerződés (nem
szövegegyesített) módosító tételeit. Azzal nem lehet indokolni a „vakon
szavazást”, hogy a Lisszaboni Szerződés tárgyában és céljában azonos az EU
Alkotmánnyal, mert ez azt jelenti, hogy a képviselők
szembehelyezkedtek a franciaországi és hollandiai népakarattal, vagyis (mivel
több országban nem történt sem képviseleti, sem közvetlen népakarat nyilvánítás
ebben az ügyben) megbontották az európai egységet. Mivel a jelenlegihez
hasonló módon meggátolták a választópolgárokat, hogy Magyarországon a
közvetlen népszuverenitást érvényesítve történjék meg az EU Alkotmány
elfogadása, vagy elutasítása, nem lehet azt megállapítani, hogy az EU
Alkotmány célja és tárgya azonos a magyarországi népakarattal. (Az, hogy
ennek ellenkezője sem bizonyítható, az előzőek szerint az ennek feltételeit
biztosító cselekedet alkotmányellenes meggátolására vezethető vissza.)
Vagyis nem bizonyítható (sőt, erősen aggályos), hogy a Lisszaboni
Szerződés megerősítésekor a Magyar Köztársaság Országgyűlésének képviselői a
köz érdekében végezték tevékenységüket.
b./ Mivel az országgyűlési képviselők sem tudták, hogy mit
szavaznak meg, választóikkal együtt önmagukat is megfosztották a
közérdekű adatok megismerési jogának gyakorlásától.
5. Ezek alapján megállapítható tehát, hogy „Az Európai Unióról szóló
szerződés és az Európai Közösséget létrehozó szerződés módosításáról szóló
lisszaboni szerződés kihirdetéséről” szóló, 2007. évi CLXVIII. törvény
meghozatalával kapcsolatosan jogsértés történt, amely
a./ „alapvető fontosságú belső jogi szabályra vonatkozott”
(alkotmányosság) és
b./ „az ügyben a normális gyakorlattal összhangban és jóhiszeműen
eljáró bármely állam számára objektíve nyilvánvaló”, vagyis „szemmel látható”.
(Idézetek a Bécsi Egyezmény 46. §-ából.)
Összegzés
A fentiek alapján egyértelmű, hogy a 2007. évi CLXVIII. törvény de
facto érvénytelen. Az Európai Bíróság határozata tudja ezt de iure
érvényesíteni.
Tájékoztató adatok
1. Mivel a 2007. évi CLXVIII. törvény nemcsak érvénytelen a Bécsi
Egyezmény 46. cikke szerint, hanem meghozatalának körülményei számos
emberjogi törvényt is megsértenek, a Strasbourgi Emberjogi Bizottsághoz
címzett feljelentést is teszek.
2. Mivel a békés rendezés a célom, ezért az „Egyezmény az emberi jogok
és alapvető szabadságok védelméről” szóló nemzetközi szerződés 38. cikke
alapján a Magyar Köztársaság Kormányának és Országgyűlésének felkínálom a
békés rendezés lehetőségét.
3. Az Alkotmánybíróságnak eljuttatott, a 2007. évi CLXVIII. törvény
érvénytelenítésére és a népszavazás kiírására vonatkozó követelésemre akaratnyilvánító
aláírásokat gyűjtenek, e hónap végéig.
2008. február 1-én az akaratnyilvánító íveket –
bizonyíték-kiegészítésként – postázom az Európai Bíróság címére.
Tisztelettel:
Dr. Halász József
6701 Szeged, Pf. 2443. 30/616,3894, info@szksz.hu
______________________
Mellékletek:
1. 52/1997. (X. 14.) AB sz. határozat
2. 58/2004. (XII. 14.) AB sz. határozat
3. Kifogás a 2007. évi CLXVIII. törvény érvénytelenítése ügyében az
Alkotmánybírósághoz, 2007. december 18-án
4a – 4d: Az EU Alkotmány és a Lisszaboni Szerződés összehasonlítása
5. Népszavazást előkészítő aláírásgyűjtő ív hitelesítési kérelem az
Országos Választási Bizottsághoz
6. Az Országos Választási Bizottság hitelesítést megtagadó határozata
2004. július 20.
7. Kifogás az Országos Választási Bizottság határozata ellen 2007. augusztus 25.