|
A világhírű Walt Disney studiótól nem messze, Orlando külvárosban él Demeter
Béla, a Mezőség szülötte. Egy évtizede ismerem őt. A Gróf Dr. Czegei Wass
Albert Alapítvány vezetőségi tagjaként Miamiban járt adományt gyűjteni, hogy
a székely falvakat traktorokkal lássák el. Február utolsó napján Orlando-ba
látogattam, hogy hiteles tanútól tudakozzam Wass Albert szerzői jogáról az
igazságot. Demeter Béla szem és fültanúja volt a dolgoknak – nemcsak az író
életének végén, de fiatal korától kezdve.
Mesélje el, hogy milyen kapcsolat fűzte Wass Alberthez?
Szamosújváron nőttem fel, de a nyári szünetekben sokszor jártam Cegén, ahol a
nagybátyjám állatororvos volt. Őt jó kapcsolat fűzte a Wass családhoz, mert a
lovak és csikók ellenőrzése az ő feladata volt. Nemcsak Albert szüleire
emlékszem, de ismertem a nagymamáját is. Fiatal diákként olvastam Albert
írásait az Ellenzék-ben. Rövid írások voltak, szerettem őket. Aztán a könyvei
is megjelentek. Albert közel állt hozzám, mert az én apám is megsebesült az
első világháborúban.
Én is Kolozsvárott tanultam, de ő akkorra már végzett, így csak néha
futottunk össze. Anyám irodalomkedvelő volt, és engem is elvitt abba a
kávézóba, ahol Áprily Lajos, Dsida Jenő és Koós Károly felolvasták írásaikat.
Amikor anyámtól tudakoltam a mi családfánkat, előbb csak annyit mondott, hogy
Westfáliából jöttek a nagyszüleim. Aztán persze kiderült, hogy dédanyám
Almássy grófnő volt, de mivel németek kerültek a családba, nem tartottunk
fent társasági kapcsolatokat. Egyszer, amikor Westfália nevű kisvárosban
jártam, ott igazolták, hogy onnan került Erdélybe a Gerschner rokonság.
Találkoztam egy előkelő emberrel is, aki a képek alapján hasonlított az
őseimre. Mikor megkérdeztem, hogy volt-e magyar őse, azt felelte, hogy
Almássy grófnő volt valamelyik felmenője. Azt nem tudom, hogy a magyarországi
Almássy grófi családdal volt-e rokonság, de feltételezem. Mindenesetre, én
nagyon egyetértettem Albert gondolataival, hogy nekünk Erdélyben együtt kell
élni azoknak, akiknek oda gyökerezett a történelmük.
Aztán jött a háború, én is katonáskodtam, de megszöktem. Alberthez hasonlóan,
nekem is el kellett hagyni Erdélyt. Hét évig Németországban éltem, majd
Amerikába kerültem. Először New York-ban találkoztam Alberttel. Éppen akkor a
felesége ügyében fáradozott. Ugyanis Éva grófné tüdején találtak egy foltot
és őt nem engedték letelepedni Amerikába. Az író próbált engedélyt szerezni a
hatóságoktól, de úgy látszik, hogy nem sikerült neki. Felesége
idelátogathatott, mint túrista, de vissza kellett térnie Hamburgba. Vele
maradt a legkisebb fiú, Endre. Miután Floridába költöztem, egy kiránduláson
Alexander Springs-ben magyar szóra lettem figyelmes. Akkor találkoztam néhány
év után ismét Alberttel, feleségével Elizabeth-tel és fiaival. Elizabeth
nagyon pártolta a magyarok ügyét és ő járta ki azt is, hogy egyetemen
taníthasson Albert.
Az Amerikai Magyar Szépmíves Céhnek tagja voltam. Megvettem Albert minden
könyvét. Nekem az is meg van, amit a magyarországi kiadók nem adtak ki, a
„Documented Facts and Figures of Transylvania” és más történelmi könyvek.
Sokszor találkoztunk, jó kapcsolatban voltam Alberttel haláláig. Fiait is jól
ismerem. Hubával sokat beszéltem. Ő jól beszéli a nyelvünket. Gézát is jól
ismerem, vele is lehet magyarul beszélni, valószínű Miklóssal is. Vid
méginkább megőrízte a nyelvet, ő apja verseit is szavalta. Amikor Endrével
először találkoztam, németül szólítottam meg. Ő erre azt mondta: nyugodtan
beszélhetünk magyarul.
Hogyan emlékszik vissza az író döntésére a könyvei kiadásával
kapcsolatban?
Wass Albert jóhiszemű ember volt. Hamarabb cselekedett, mint gondolkodott.
Ezt az ő szavaival mondom. Így történhetett, hogy aláírt olyan szerződést is,
ami akkor pillanatnyilag jónak ígérkezett. Még ha ígért volna is valamit a
könyvei kiadásának a teljes jogáról, ezt soha nem fektette írásba, mivel nem
volt szándékában ilyesmi. Arra várt, hogy könyvei ügyét a családja vegye
kezébe. Mi jó akaratból azért kértük meg, hogy ruházza ránk az életműve
kiadói jogát, mert közel álltunk hozzá és segíteni akartunk és féltünk,
nehogy illetéktelen kezekbe essen az írói örökség. Így jött létre az
Alapítvány, amelyet őróla neveztünk el.
Volt szó arról, hogy bőrkötésben kiadunk nyolc munkáját, és ezt ő is jónak
látta, részben az amerikai magyarok számára, részben az otthoniaknak és főleg
az erdélyieknek. Az Alapítvány számláján gyűjtöttünk is rá pénzt. Csakhogy
első volt a traktorok, cséplőgépek, vetőgépek dolga, ami sürgős feladat volt
akkoriban. A könyv ügyben meg nem tudtunk előbbre lépni. Nem volt
kapcsolatunk hozzá.
Az egyik gyűlésünkön szokatlanul jókedvű volt Albert. „Gyertek, meghívlak
ebédre, mert fontos mondanivalóm van” – mondta. Látszott rajta, hogy jó híre
van. Akkor mondta el, hogy megegyezett a fiaival, hogy ők vállalják
könyveinek a kiadását. Éppen akkoriban Huba is felhívott és elmondta, hogy
átérzi a családi kötelezettséget, és kért, hogy járjak közbe, hogy
visszakerüljön a kiadói jog Alapítványunktól az édesapjához. Nem kellett
senkit kérlelni erre. Mindannyian egyhangúan megszavaztuk, és semmi akadályt
nem gördítettünk az útba. Örömmel visszaadtuk, rögtön, ahogy Wass Albert
kérte. Én fizettem ki az ügyvédi díjat, azt hiszem 600 dollárba került.
Mindenki örült, hogy elrendeződött Albert életművének a sorsa.
Én nagyon megértettem őt akkor is, mert nekem is van két fiam és egy lányom,
akik itt nőttek fel. Ők már az amerikai társadalom tagjai lettek. Tudnak
valamennyire magyarul, de nekik már Amerika lett az otthonuk. Így volt ez az
Albert fiaival is. Nem vesztek el a magyarság számára, de itt élték az életüket.
Végre, 1997-ben az apjuk kívánság szerint döntöttek és erőt éreztek magukban
ahhoz, hogy magukra vegyék a feladatot. És jól csinálják. Ezt már a kezdettől
láttam. Bele kellett fogni. Nem lehetett halogatni. Igazán jól csinálják,
apjuk is meg lenne velük elégedve.
Hogyan látja Wass Albert irodalmi népszerűségét?
Boldog vagyok, hogy a gondolatai szabadon odamehetnek, ahova ő már nem
mehetett vissza. A hazatéréssel én is úgy vagyok, hogy nem tudnék újra
otthont találni ott, ahol felnőttem. Igaz lett a költő szava: „neked két
hazát adott a végzeted,… de az is elveszett.” Bízom abban, hogy jobb helyzet
lesz otthon Erdélyben és Magyarországon.
Albert is ebben a hitben élt és dolgozott. És tudjuk, hogy nem élt hiába és
gondolatai mindaddig hatni fognak a jövőben is, amíg nemzeti érzésű magyarok
élnek.
Köszönöm a tanúvallomást, amely három tanú jelenlétében világosan elhangzott
és leíratott tanulságul mindenkinek Wass Albert végakaratáról.
Lukácsi Éva, Miami
|
„Nekünk két hazát adott a végzet…”
