Vass József

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A Szent Korona valószínű története és viszontágos kálváriája.

 

 

 

2008.

Szent Istvánhoz kerüléséig való időszak

 

Feltételezések szerint a koronát Világosító Szent Gergely tervezte III. Tizídátes  Örmény Királynak aki 294 – 324 között uralkodott. A király hosszú betegségéből felépülve kiengedte a szentet börtönéből és 301-ben megkeresztelkedett egész udvartartásával. A Szent Koronán szereplő Szent Kozma és Damján akik, 303-banszenvedtekvértanu halált. 454-ben Avariánál a Szasszanidák legyőzték az Örményeket, a korona ezután „valahogy” Avar kézre került. Lényeg hogy feltevések szerint evvel a koronával koronázták Császárrá Nagy Károlyt 768-814. ezek szerint a koronánkat Károly vagy zsákmányolta az avaroktól vagy valamelyik Avar Kagántól / hódolótól/ ajándékként kapta. Az avaraktól való kincs szerzés dátumaként 796-tot említik. Nagy Károly a koronázást követően visszavitte magával a koronát Achenben.

Fia és utóda Jámbor Lajos 814-840 szintén evvel a koronával koronázta meg magát Károly parancsára, majd Nagy Károlyt a koronánkkal a fején temették el. III. Ottó 1000-ben felnyitotta Nagy Károly sírját és magához vette annak mellkeresztjét és egyik fogát, a források nem említik hogy a koronát is elvitte volna. Ez azért történhetett mert ha a koronát és a jogart stb. elvitte volna az már kimerítette volna egy sírrablás tényét de hogy mégis elvitte ezt onnan tudják hogy 1165 be a sír második feltárásakor a jogar és a korona nem volt a sírban. III. Ottó Rómába ment, ott átadta a koronát II. Szilveszter pápának!  

 

 

Korona és Államalapítás

 

Ezredforduló Európájának domináns messze földön tisztelt hatalma a Pápa, a Német – római Császárság illetve Bizánc volt. Géza fejedelem bölcs következetességgel törekedett az Ország központosítására és a kereszténység terjesztésére, de állam alapító munkája korántsem teljesedhetett be, annak bevégzése fiára, Istvánra maradt. István állam alapításának legfőbb sarokköve. III. Ottóval ápolt kapcsolatán túl – a Szentszék támogatása volt, így a fiatal uralkodó II. Szilveszter pápához folyamodott és kérte erősítse meg státuszát azáltal, hogy Koronát küld számára. István üzenetét Asztrik püspök tolmácsolta, a pápa pedig teljesítette a kérést. A korona 1000-ben érkezett Magyarországra a koronázási szertartást valószínűleg 1001-ben január elsején tartották. Istvánt tehát a pápától kapott koronával szentelte királlyá az esztergomi püspök Székesfehérvár városában: a hagyományteremtő aktus által az uralkodó egy szuverén a világi hatalmakkal szemben függetlenséget élvező állam élére állt, mely nem a Német – romai Császárságnak vagy Bizáncnak volt alárendelve, hanem csak és kizárólag a szentszéknek tartozott hűséggel! Magyarország koronájának megszokott hivatalos okiratokban és a köznyelvben egyaránt szereplő neve: Szent Korona Ez a minősítés első ízben III. András Király 1256-ban keletkezett adományozó levelében említődött meg. 1388-ba már a dalmáciai városok is a Magyarok Szent Koronájának tették hűségüket. 1464 II. törvény pedig az ország szent koronájáról értekezett. Mitől szent hát a Magyar Korona?  Révay Péter korona őr könyvében a hagyományoknak megfelelő módon magyarázza a magyar korona szentségét. A legenda szerint a pápa eredetileg Meiszkó lengyel hercegnek szánta a koronát, ám az átadás előtti éjszaka látomása támadt Isten küldöttei a angyalok jelentek meg előtte akik utasítást adtak neki „ tud meg hogy holnapi napon , a nap első órájában ismeretlen ország követei jönnek akik tőled fejedelmüknek az apostoli áldás ajándékával egyetemben királyi koronát követelnek, miként kérik, eljuttatni. Ne habozzál. Mert tudd meg hogy ez néki a dicső királyi ranggal együtt élete érdemeiért jár”. Másnap csakugyan követ érkezett Asztrik püspök személyében aki a Magyarok királyának kérését tolmácsolta, arra kérte hogy küldjön az uralkodó részére koronát, erősítse meg méltóságában, országát pedig keresztény országként ismerje el. A pápa eszerint cselekedett. A Szent Korona tehát Isteni kinyilatkozás eredményeképpen angyalok közbenjárására került magyarhonba és innen ered a szent minősége. A korona hivatalos okiratban minden hol „socra corona” néven szerepel nem pedig „sancta corona” ként. A két jelzős szerkezet között jelentős különbség van. A sancta kifejezéssel a katolikus liturgia Istent, a szenteket, istennek tetsző személyeket jelöl.  A „sacra corona” nem egyházi szentségeket, hanem egy magasabb rendű nagyhatalommal bírószentséget hordoz. A Szent Korona teljes neve a „sacra corona regni Hungariae” szerkezete nem pusztán a korona szentségére utal, hanem annak hatalmára felsőbbrendűségére. Arra hogy a korona önmagában testesíti meg az ország teljességét –miként ezt III. Ince pápa levelezése olyasféle információkat tartalmaz, amely nagy jelentőséggel bírnak a korona történetére nézve. 1198-ban keletkezett iratban rögzítették, hogy a székesfehérvári bazilika épületében különös értékkel bíró drágaságot őriznek, „melyből a haza becsülete ered”. 1204 – íródott levelében a magyar királyság fennhatósága alá tartozó idegen országokat a magyar korona fennhatósága alá tartozó területnek nevezi.  Ugyan ebben az évben esett meg első ízben, hogy a korona –ha rövid időre is de elhagyta Magyarországot. 1204 – ben Imre király halála után Endre herceg támadást intézet a gyerekkorú III. László ellen az anyakirályné gyerekével és koronával együtt Ausztriába menekült. Endre ezen olyannyira felháborodott, hogy eltökélte háborút indít Lipót herceg ellen aki a királynét az ifjú királyt és a Szent Koronát udvarába fogadta. Ez a háború III. László tragikus halála miatt hiúsult meg, földi maradványait és a Szent Koronát visszaszállították magyarhonba. A tatárjárás ideje alatt IV. Béla Dalmáciába szállítatta, majd miután elvonult a veszedelem a székesfehérvári bazilika tornyába helyezték el. A Szent Korona Árpád-kori története ugyan csak esetleges és hézagos. Titkok, talányok és rejtélyek által zsúfolt. A megszámlálhatatlan kétségek ellenére is valószínű, hogy az ország koronája eme három évszázad alatt többnyire nyugalmas viszonyok között őriztetett. 

 

 

Árpád-ház kihalása

 

1301. január 14-én meghal az utolsó Árpád házi uralkodó III. András. Az államalapító dinasztia férfiúi vonala megszakadt, Magyarország Szent Koronája árván maradt. A szentszék VIII. Bonifác pápa az Anjou családból való Károly Róbert herceg megkoronázását támogatta. A nemesség megosztódott. A magyar nagyurak csak egy része fogatta Károly Róbertet. A szentszék sürgette az ifjú herceg trónra emelését ám a végre hajtás áthidalhatatlan akadályba ütközött, őt támogató hűséges magyar urak nem rendelkeztek a Szent Korona felett. VIII. Bonifác hogy feloldja a patt helyzetet készítetett egy koronát amivel Bicskel Gergely esztergomi érsek  május 13-elött  megkoronázta az Anjou házból származó ifjút és Magyarország hiteles királyává szentelte. A nemesség másik része ezen annyira felháborodott, hogy nem a Szent Koronával érintették az új királyt, hogy Árpád-ház leányági leszármazottai között igyekezett királyra lelni. Így július havában követséget menesztettek Csehországba és annak királya Vendel elé járultak aki IV. Béla lánya Macsói Anna révén állt rokonságba Árpádházzal. Vencel óvatosabb volt mint gondolták. Valószínű tisztában volt az országba és a szentszékkel sem akart szembe szállni. Mint emellett nem volt hajlandó lemondani a magyartrónról sem ezért egy áthidaló megoldásként vele azonos nevű fiát ajánlotta királlyá. Így Vencelt vagyis Lászlót Székesfehérvárott a Szent Koronával királlyá koronázták, mivel az esztergomi érsek tisztje betöltetlen volt az aktust a Kalocsai érsek cerebrálta. Így az ország immáron két királlyal bírt, de egyik sem bírt teljes hatalommal.  Ennek a méltatlan helyzetnek Vencel király vetett véget 1303-ba be jött seregével Buda várához magához hivatta fiát egyszersmind a trón alá csapta a Szent Koronát és vissza tért Csehországba. A nemesség széthúzása legvégül oda vezetett, hogy egy külhoni uralkodó elragadta a Szent Koronát. László távozása 1305-ben Ottó bajor herceget hívták be, hogy foglalja el a megüresedett magyar trónt. A nemesek tudták, hogy Vencel király nekik nem adja vissza a Szent Koronát ezért a bajor herceget kérték meg, hogy hozza vissza a pótolhatatlan drágaságot. Meglepetésre Vencel első szóra visszaadta a Szent Koronát belátván, hogy a magyar viszályok miatt fia nem uralhatja a trónt. Ottó tehát Székesfehérvár felé indult, hogy ott megkoronázzák, az úton azonban olyan történt a Szent Koronával amelyre még nem volt példa a regália történetében. Az ifjú ismerte a Magyarországon zajló pártviszályokat, így tudta hogy nem számíthat teljes körű támogatásra. Leginkább Károly Róbert híveitől félt. Ezért nagytitokban magához rendelt egy esztergályos mestert és a Szent Koronát egy csobolyóba nagyobbfajta boros edénybe rejtette. A csobolyót nyeregszíjhoz erősítette és így indultak Székesfehérvár felé. Egész éjszakai lovaglás után, hogy a célt minél hamarabb elérjék, de hajnal tájt rövid pihenőre megálltak. Ottó herceg döbbenettel vette észre, hogy a csobolyót elvesztette. A Bajor nemes urak Ottóval együtt kétségbeestek, elvesztették Magyarország szentséges koronáját. Ottó azonnal visszafordította csaparát és lóhalálába vágtattak vissza. Ahogy múlt az idő és kezdett sötétedni reményük egyre csak fogyott ám ekkor őszinte meglepetésükre ráakadtak a csobolyóra az elvesztett Szt. Korona senki által nem érintve feküdt az igen forgalmas út porában. Thuróczy János a magyarok krónikájában így véleményezte a történteket „valóban csodálatos és el nem hallgatható rendkívüli eset. Mert mit értsek azon, hogy a korona leesett –he nem azt, hogy a herceg nem viselhette élete végéig a koronát elvesztette fejéről a koronát és a vele járó tisztséget. Hát az mit jelent, hogy senki sem találta meg, csak azok akik vitték –ha nem azt, hogy Pannónia nem vesztheti el angyal adta koronáját”. Bajor herceg és kísérete eme kalandos útja után megérkezett Székesfehérvárra ahol a magyar urak már elrendezték a ceremóniát, így Ottó bajor herceget a Szt. Koronával megkoronázták Magyarország királyává tették. Röviddel később Ottó király Erdély felé vette útját, hogy feleségül kérje Kán László (erdélyi vajda, akit több iratban Apor László néven említi, mind két név egy személyt takar) nagyhatalmú erdélyi vajda lányát. Nagy meglepetésére nem a várt királyi fogattatással találkozott. A vajda az újdonsült királyt minden teketóriázás nélkül elfogatta és börtönbe vetette, a Szent Koronát pedig egyszerűen elkobozta. Kán László rövid ideig tartotta fogságba Ottót, majd elengedte tudván, hogy nincs egységes támogatottság,  de a Szent Koronát magánál tartotta, evvel ha közvetett módón is de Károly Róbert és a Szentszék mellett tette le igen értékes voksát. Hosszú évek peregtek le, viszály pártütés- pártütés hátán. Ez jellemezte a magyar hont. Eme tarthatatlan állapot feloldása érdekében megint a szentszék avatkozott be. VIII. Bonifác pápa halála után Miklós Domonkos néven, aki pápai legátusként előzőleg már járt Magyarországon Károly Róbert ügyét támogatóként. Az újonnan felszentelt  pápa Gentilis bíborost küldte a méltatlan helyzet megoldása érdekében, aki 1308-ban meg is érkezett Magyarországra. A nemesség gondolata folyton a Szent Korona körül járt, azt hangoztatták senkiből nem lehet király ha a Szent Korona nem érinti homlokát. A bíboros hogy feloldja a kialakult helyzetet 1309-májusában Buda zsinatot tartott, aminek lényege a még mindig Kán László erdélyi vajda fogságban tartott Szent Korona jogvesztése volt. …”azt akarjuk, hogy a Krisztusban tisztelendő esztergomi és kalocsai érsek atyák  püspökeik összességének tanácsára és egyetértésével vessék tilalom alá az elfoglalt vagy elveszett koronát…” így a Szent Korona  minden jogát a pápai koronára ruházzák át amivel 1309 június 15-én másod ízben is megkoronázták Károly Róbertet. A nemesség továbbra sem fogadta ezt a végkifejletet, továbbra is háborgott, aminek az lett a végkifejlete, hogy magukra haragították a Szentszék küldöttét. Gentilis bíboros élve a pápa által felruházott teljes jogával egyházi átokkal sújtotta az ország valamennyi uraságát László vajdát pedig külön átokkal sújtotta a Szent Korona jogtalan elorozása miatt. Egyházi tilalmat hirdetett ki a templomokat bezárták, a papok nem temettek, nem miséztek egyáltalán semmilyen ceremóniát nem végeztek. A nagyurak megrettentek cselekedeteik súlyos következményeitől, ezért 1310-ben összeültek Rákosmezején és hogy az átkot feloldják egységesen elfogadták Károly Róbertet Magyarok királyának, teljes az öt megillető jogokkal felruházva. Gentilis bíboros ismervén a nemesek gondolkodását és nem bízva bennük, hogy újra előveszik régi érveiket és megtagadják a királyukat. Hogy meglegyen a végső ceremónia ezért követett menesztett Kán Lászlóhoz, a király hűségnyilatkozatot kért tőle és a Szent Korona kiszolgáltatására szólította fel, melyekért cserébe különböző kegyeket ajánlott fel.      A vajda beleegyezését adta és a Koronát pedig visszaszolgáltatta. 1310. augusztus 27-én immáron harmadízben most már a Magyar Szent Koronával megkoronázták Károly Róbertet. Ezzel véget ért a nyíltszínű viszálykodás kora. Király tanulván a kemény leckéből a Szent Koronát Visegrád várába vitette és fegyveres őrséggel védte az 1323-ban alapított Szent György lovagrend által.

 

 

 

A Szent Korona elrablása

 

Károly Róbert után Luxenburgi Zsigmond király ült a trónon 1387-től 1437-ig. uralkodása ideje alatt a korona biztonságos, méltóságteljes körülmények között pihenhetett sem harc sem viszály nem övezete a klenódiumot. Luxemburgi Zsigmond utódját Habsburg Albert osztrák herceget 1438 – januárba 1-én koronázták meg majd az aktus után a Szent Korona Visegrádra került. A nemesség csak mérsékelt lojalitást tanúsított irányában, ráadásul egyre súlyosbodó katonai gondok is sújtották az országot. Habsburg Albert, hogy szembe szálljon a török veszedelemmel ezért a hadakozás útjára lépett. A hadjáratott elvesztette, de sértetlen maradt. A sors fura fintora, hogy a hazafelé vezető úton vérhasban megbetegedett. Ezt a csatát elvesztette Esztergom felé vezető utón Neszmély felé elhunyt 1439. október 27-én. Albert király roppant kényes időszakban hunyt el, mert Erzsébet királyné trónörököst hordott szíve alatt. Nemesség magyar szokás szerint megint kettészakadt. Az egyik elfogadta meg nem született trónörököst remélve, hogy fiú lesz és minél hamarább homlokát illessék a Szent Koronával. A másik része a többség azonban nem akart sem egy asszonyt sem egy csecsemőt az ország trónján látni. Ez a török veszedelem árnyékában nem tűnt oly felelőtlen cselekedettnek. Ezért követet menesztetek I. Ulászló lengyel király udvarába, hogy foglalja el Magyarország trónját. Erzsébet királyné mindenről tudott és tisztában volt vele, hogy megszületendő gyermekének jogainak biztosítása érdekében keresve sem találhat hatékonyabb eszközt, mint a Szent Korona. Erzsébet királynét egy magyar nemes kereste fel és audenciát kért a királynétól. Erzsébet vonakodott a meghallgatástól végül azonban látván a nemes kitartását fogadta öt. A nemes ember nem kertelt közölte, hogy a szóbeszéd szerint Albert király Visegrádról elvitte és ismeretlen helyen helyezte el a Szent Koronát. A királyné megdöbbent a hír hallatán, rögvest levelet küldött Bazini Miklós grófnak és annak fiának, a Szent Korona felől érdeklődött. A gróf meglátogatta a királyné udvarhölgyét, akit arra kért, hogy saját szemével ellenőrizze Visegrádon a Szent Korona szám

Ára kialakított terem pecsétjeinek sértetlenségét. Így is történt miután mindent rendbe talált levélben értesítette a királynét. Erzsébetet ez nem nyugtatta meg ezért kíséretével Visegrádra utazott, hogy saját szemével győződjön meg az igazságról. A királyné a nemes urak oldalán lépett be a boltíves terembe és a pecsét feltörése után kiemelték a Szent Koronát. Erzsébet nem elégedett meg ennyivel, miután betegesen rettegett attól, hogy a nemesek renegát csoportja elrabolja a Koronát tőle, ezért saját felügyelete alá helyezte a relikviát ládájába tette ahol immáron két korona az övé és a Szent Korona volt elhelyezve és ezt saját lakosztályába vitte. Ez majdnem végzetes következményeket vont maga után! Történt, hogy éjnek idején az egyik udvarhölgy szükségét ment és vissza jövet ruhájával felborította virrasztó gyertyát, igen kótyagos volt nem vette észre és mintha mi sem történt volna lefeküdt aludni. A tűz gyorsan terjedt az ágyak és a koronákat őrző lámpa felé. Isteni gondviselés, hogy az egyik udvarhölgy felébredt és így sikerült kimenekíteni az áldott állapotban lévő királynét és a Szent Koronát rejtő ládát. Másnap királyné beszámolt a nemeseknek az éjszaka történtekről a bánók elborzadtak és javasolták, hogy a klenódiumot helyezzék vissza eredeti helyére, saját ládájába és vigyék vissza a toronyba lévő kamrába, ezek után az ajtókat lepecsételték. Erzsébet nem hagyott fel tervével és fondorlatos módon elérte, hogy László bán akit az őrzéssel bíztak meg átadja kulcsot udvarhölgyének Kottaner Jánosnénak azzal az ürüggyel, hogy az ott őrzött  saját értékeihez hozzá tudjon férni. 1440 januárba országgyűlést tartottak és felszólították a királynőt, hogy kössön házasságot vagy Ulászlóval vagy a szerb uralkodó fiát részesítse ilyen kegybe. A királyné szorult helyzetébe látszólag beleegyezett Ulászlóval történő házasságba, ami avval járt volna, hogy születendő gyermeke jogairól le kell mondania. Erzsébet cselszövésre vetemedett tudta, hogy egy-két héten belül születendő gyermekét a Szent Koronával érintik akkor a törvények szerint ő lesz a hiteles király. Először udvarhölgyét Kottaner Jánosnét avval bízta meg, hogy személyes koronáját és ékszereit csempésze ki a külső kincseskamrából. Miután ezt sikerült az udvarhölgyet arra kérte, hogy lopja el a Szent Koronát. Tudták, hogy ez egyedül nem lehetséges, ezért cinkos társat kerestek. Először egy ismeretlen szerb férfit kértek fel egy titkos tanácskozáson- mikor megtudta, hogy miről van szó rögtön nyeregbe pattant és lóhalálában elvágtatót, hogy értesítse a magyar nemeseket. Sajnos a sors Erzsébet királynét fogadta kegyeibe, mert a ló a veszet vágtába megbotlott, lovasa megsérült és nem tudta folytatni útját. Persze erről a királyné semmit sem tudott az idő sürgette, immár azért is mert félt, hogy kitudódik a sötét ármánykodása. Végül is talált az udvarhölgye mellé egy férfit, aki vállalkozott a feladatra, sőt jelentkezett egy önkéntes is.  Így már hárman voltak a feladatra. Beszereztek minden szükséges eszközt, pecséteket, lakatokat, reszelőket stb. Erzsébet fondorlatos módón követet menesztett Visegrádra, hogy igazolja szolgálói látogatását, hogy útra kél Pozsonyba, hogy ura elé járuljon ezért magához rendeli úrhölgyét és kíséretét akik a várba vannak elszállásolva. Végül is siker koronázta a rablást majd minden ajtót visszazártak, lepecsételtek mintha mi sem történt volna, a külső ajtót maga Kottaner Jánosné zárta be. Egy felületes szemlélőnek olybá tűnhetett, hogy a kincstár minden ajtaja rendben van. Reggel felpakolták a szekereket és elindultak Pozsony felé. Az egyik szánon kopott tehénbőrrel lefedve pihent az a vörös vánkos, amibe elrejtve volt a Szent Korona. A Dunán történő átkelés során újabb balszerencse történt. A vékony jég beszakadt a Szent Koronát szállító szán alatt és a szán teljes rakománya a Dunába csúszott. Kivéve - csodával határos módón- a Szent Koronát, rejtő vánkost. Végül február 21-én Habsburg Albert özvegye egészséges fiúgyermeknek adott életet. Aki László nevet kapta. Így Ulászlóval kötendő házasság bizonytalan időre elhalasztott, Erzsébet megint időt nyert. A királynő udvartartása jól tudta, hogy az ifjú trónörökös születésével immáron végletekig kiéleződnek az eddig sem éppen tompa ellentétek. Ennek szót is adtak a vitézek. Matkó Bán imigyen tudatta Erzsébettel a bárók véleményét „Nagyságos úrnőm, ha tíz éves volna a fia, akkor sem fogadnánk el urunknak, mert nem állhatna élünkre a török ellen”. A királyné ezek után megint cselszövésre folyamodott. Elrabolta a követeket, így Matkó Bán, Vajdafi Imre, Ország János és teljes kísérete fogságba került. Kétségbe esésükbe azt javasolták a királynő követének Cillei Ulrik grófnak, hogy a királyné koronáztassa meg a csecsemőt evvel biztosítva számára a királyi jogokat. Persze nem tudták, hogy a Szent Korona Erzsébet birtokában van. A királyné nagy dilemmába került, mert ha a rablás kiderül a gaz cselekedetét hatályba lévő törvényei rendelkezések teljes jogfosztással és egyházi átokkal sújtották  az özvegy úgy döntött, hogy szint vall a koronát illetően, de félt a magyar nemesek bosszújától ezért Kottanner Jánosnét régi megbízható udvarhölgyét követségbe küldte az Osztrák Albert herceghez. Kérvén öt támogatásáról. Albert ismervén a helyzetet nagy fegyveres erőkkel érkezett Székesfehérvárra, tudván a nemesség megakadályozza a koronázást és trónra emelik a Lengyel királyt úgy a Habsburg-dinasztia lemondhat Magyarországról. Pünkösd napján érkezett a kompánia a templomhoz. Esztergomi érsek miután Vajda Miklóst lovaggá ütötte, a csecsemőt felkente a szent olajjal. Arany ruhába öltöztették majd az érsek fejéhez érintette a Szent Koronát. Megtörtént hát az aktus a csecsemőt az előírásoknak megfelelően az Esztergomi érsek a Szent Koronával Székesfehérvárott V. László néven királlyá koronázta. Erzsébet ennek ellenére nem nyugodthatott meg mert pestről aggasztó hírek érkeztek. I. Ulászló bevonulásáról, hogy elfoglalja Magyarországot. A királyné tudta el kell rejtenie a Szent Koronát ne hogy Ulászlót is megtudják vele koronázni. Kottanner Jánosné azt tanácsolta ássák el, de a királyné ezt nem tartotta jó ötletnek, mert félt, hogy meglesik őket. Végül is megszületett a döntés a Szent Koronát a király bölcsőjébe rejtik a bölcsöt kitöltő szalma közé. Miután Veszprém város nem fogatta őket Győr felé vették útjukat Vértesen át. Ez alatt az út alatt a Szent Korona súlyos sérüléseket szenvedett. A felvetés szerint a tessék-lássék alapon bebugyolált koronának ekkor ferdült el a keresztje és a kupola szerkezet is ekkor rogyott meg. De Győrben sem maradhattak sokáig Hunyadi János által vezérelt sereg egyre kijjebb és kijjebb szorították Erzsébet királyné csapatait míg kénytelen volt az ország elhagyására. Nem sokkal később Székesfehérvárott ugyan az Esztergomi érsek koronázta Magyarország királyává I. Ulászlót.  Miáltal nem volt a nemesek birtokába a Szent Korona ezért felnyitották Szent István király sírját és annak ereklyéjével történt a ceremónia. A nemesség, hogy hatályos legyen a I. Ulászló koronázása ezért 1440 júliusában tartott országgyűlésen törvényt hoztak, amelyben megfosztották „hatályosságától, bármely jelentőségétől, misztériumától és erejétől. Közben a Szent Koronával olyan történt, amelyre eddig soha nem volt példa a Klenódium történetében. Az özvegy királyné beteges félelmében olyan hibát vétet, amely hosszú évekre meghatározta a Magyarok Szent Koronájának történetét. Miután támogatói szétszéledtek és a sok utazás felemésztette anyagi bázisát ezért végső kétségbeesésében 2500 aranypénzért elzálogosította Frigyes császárnál akit  arra kért legyen V. László gyámja. A Szent Korona 1440-ben potom 2500 arany fejében került III. Frigyes birtokába. A magyar nemesség azonban nem felejtette el István örökségét és a Szent Korona szakrális hatalmát. Ragaszkodásukat és tiszteletiket az bizonyítja, hogy az elkövetkező évekbe az ország arra kérte III. Frigyest, hogy adja vissza a Szent Koronát. A Német- Római birodalom császára azonban konokul ellen ált a kérésnek. A kérést azzal utasította vissza, hogy sértené a gyámsága alatt álló V. László érdekeit, ha ezt megtenné. Különben is ellenségesen viselkedtek a magyarok irányában, mert V. Lászlót sem engedte ki udvarából, pedig szükség lett volna, hogy haza térjen és az ország élére álljon. 1444. november 10-én meghalt I. Ulászló a trón üresen maradt. 1446-ban a Rákosmezőn tartott országgyűlésen a nemesek elfogadták V. Lászlót királyukká. Ismételten arra kérték III. Frigyest, hogy küldje, ha a Szent Koronát és V. Lászlót. III. Frigyes roppant makacs ember volt. A Szent Koronát a zálogra való hivatkozással, a királyt pedig gyámként gyakorolt jogára utasította vissza. A rigómezei csata elvesztése után 1452-ben Hunyadi János feladta kormányzói tisztségét, de sem a Szent Koronát sem V. László ügyét nem feledte. Nemeseket gyűjtött maga mellé és végül is erős katonai nyomásra III. Frigyest arra kényszerítette, hogy haza engedje V. Lászlót, de a Szent Koronát magánál tartotta mondván, hogy a királyt már megkoronázták az ereklyével és semmi szükség nincs magyar honba rá. Ez az ürügy csak arra volt jó, hogy leplezze Frigyes mohó vágyát Magyarország trónjának megszerzését. V. Lászlónak nem adta meg, hogy másodszor is a Szent Koronával illessék homlokát 1457-ben elhunyt a korona, pedig III. Frigyes kincstárában volt elzárva. A trón megüresedése és utódlás hiánya miatt nem kevés viszálykodás után 1458-ban Hunyadi János fiát, Hunyadi Mátyást választották hadvezérként és kormányzóként Magyarország királyává. De a Szent Korona hiányában nem volt ez teljesen legitim, ezt Mátyás király is jól tudta, ezért az éles eszű és jó tárgyaló készséggel rendelkező Vitéz János váradi püspököt küldte                             III. Frigyeshez. De mind hiába, végül is II. Pius pápa közbenjárása és Vitéz János fényes talentuma oldotta fel a patt helyzetet. III. Frigyes szigorú követeléseket támasztott a váltság díjat 60 vagy 80 ezer aranyforintban állapította meg miként azt is kikötötte, ha Mátyás örökös nélkül hunyna el Magyarország trónja reá száll. Egyesség megkötése után értesült a mit sem tudó nemesség az alkuról. Felháborodásukban levelet írtak III. Frigyesnek, hogy nem támogatják az ügyet.  Frigyes nem Mátyásnak hanem Vitáz János püspöknek írta levelét, így az egyesség bizonytalanná vált. A püspök a levelet Szeged városába küldte, ahol a király éppen sereget toborozott a Havasföldi hadjárathoz. Mátyás király látván a főurak kétszínűségét és kapzsiságát igen csak feldühödött. Váradra utazott és a Szent Korona ügyében összehívta a főurak tanácsát. Végül nem tudni, hogy Mátyás tekintélye vagy Vitéz János érvelése hatott, de megszavazták a küldöttséget a Szent Korona hazahozatalához. A követségben Vitéz János váradi püspök és Váradi István kalocsai érsek képviselte a klérust, a világi nemességet pedig Újlaki Miklós, Palóczi László, Szapolyai Imre királyi kincstárnok, Lombarnik és Turoczy Benedek jártak el. Végül is mint egy 3000 indultak el Bécsújhely felé a Szent Koronáért. III. Frigyes a tömeg láttán megrémült és bezáratta az erődítmény kapuit. Végül is hosszas egyezkedés után Vitéz János és 200 lovas bebocsátást nyert a többi lovas visszatért Sopronba. Négy hétig tartott az alku véglegesítése és a Szent Korona megvizsgálta. Negyed évszázad után alig akadt ember, aki hitelesen tudta volna megállapítani a Korona valódiságát, mert az a hír járta, hogy a ravasz császár másolatot készítetett, és így akarja aljasul kijátszani a Magyarokat. Vitéz János végül is talált egy embert Palóczi László személyében, aki már egy ízben szemlét tartott a klenódium felett így ismerte a Szent Korona azonosító jeleket. Palóczi megvizsgálta a Szent Koronát és az abroncs hátsó oldalán lévő zafírkő repedése alapján eredetinek minősítette. Nagy lelkesedéssel vitték Sopron városába a Szent Koronát, ahol három napig mindenki megtekinthette majd Buda várában helyezték el. Magyarország Szent Koronája 24 éven át volt távol, méltatlanul zálogba vetve III. Frigyes mohó ármánykodásának kiszolgáltatva ám végül haza tért.

 

 

Mátyás király megkoronázása és a koronát védő törvények meghozatala

 

Mátyás király diadalmas hadvezérként tért vissza Buda várába1463 karácsonyán. Nemes és a köznép egyaránt vallotta, hogy a török felett aratott diadal és a Szent Koronának hazaérkezésének időbeli egybe esése Isteni jel ami arra utalt, hogy az uralkodó a felső hatalmak becsben tartott kedvelt személye aki magasra emeli az ország zászlaját. Mátyás koronázása soha nem látott tömegeket vonzott Székesfehérvárott a Szent István bazilikában tartott ceremóniára, Szécsi Dénes esztergomi érsek vezette. Mátyást a Szent Koronával és valamennyi regáliával is felszentelték, így Hunyadi János fia az ősi törvények szerint Magyarország királya lett. Hatalmas öröm töltötte el a nemeseket és a nem nemesek is. Végre az ország egységesen fogadta el királyává Mátyás királyt. bölcsességét bizonyítja, hogy koronázás aztán törvényt hozott a Szent Korona biztonságáért mindenkor a király gondoskodik megfelelő személyek által történő őrzéséről arra alkalmas helyen, ezáltal vegye elejét, hogy a koronát bárki elidegenítse, az országból kivigye, visszafogja vagy egyéb szentségtelen tettel illesse.

 

 

Török hadak komor árnyékában

 

1526. augusztus 29-én a török hadak elleni csata súlyos vereséget hozott a II. Lajos által vezetett magyar sereg részére, ahol maga a király is életét vesztette. Vele együtt hullottak el a főurak és a pápai méltóságok nagyjai. A csata után II Szulejmán császár hada Budáig vonult. A Szent korona sorsa roppant bizonytalanná vált. A török szokásához híven szeptemberben kivonul az országból, így eljött az ideje a belügyek rendezésére. Természetesen a nagyurak megint nem tudtak megegyezni az új király személyében. A többség Szapolyai János erdélyi vajdát támogatták, ő volt a Szent Korona őrzője. II. Lajos temetése után két nappal királlyá koronázták. Ceremóniát nem az Esztergomi érsek Szalkai László - aki mohácsnál elesett- vezette le, hanem ezt a feladatott a Nyitrai püspök Podmaniczky István látta el. A koronázásnál azonban baljós esemény történt Szapolyai János fejéről lecsúszott a korona. Sokan úgy vélték, hogy ingatag lesz trónja, mert a felsőbb hatalmak nem támogatják. Így is történt a nemesek másik fele Ausztria főhercegét Csehország királyát, Ferdinándot támogatva - bízván abba, hogy a törökök ellen ütőképes hadsereggel tudnak kiállni – december 16-án megkoronázták. Immáron megint két királya volt az országnak ezt az áldatlan állapotot 1527 nyarán Ferdinánd úgy igyekezett feloldani, hogy a Habsburg házi király összerendezte seregét és Szapolyai János ellen indult. Tokajnál megtörtént a végső ütközet, amiből Ferdinánd került ki győztesen, de öröme nem lehetett felhőtlen, mert a Szent Korona nem volt a birtokában. Perényi Péter koronaőr, aki Szapolyai nevezett ki Erdélyi vajdává hűsége eléggé ingatag volt. Kiterjed birtokáért és csábító vagyonért Ferdinánd mellé állt kiszolgáltatva neki a Szent Koronát. 1527. november 3-án másodszor is megkoronázták Ferdinándot, most már hiteles magyar királlyá. Ismét Nyitrai püspök cerebrálta a szertartást. Podmaniczky István –aki abba a kétes értékű dicsőségbe részesült, hogy alig másfél év alatt két király homlokát is érinthette a Szent Koronával. Perényi Péter, aki továbbra is megmaradt koronaőri tisztségében, immáron nem a törvény által kijelölt visegrádi várba, hanem saját birtokára a siklósi várba vitette a Szent Koronát, ahol fegyveres őrszemélyzet vigyázta biztonságát. Szapolyai János Ferdinánd királlyal történő folyamatos harca és csata vesztései arra kényszeríttették, hogy elhagyja az országot és lengyelországi birtokára térjen. A magyar trónról azonban nem mond le. Szövetségeseket keres magának. Szapolyai János 1529-ben tért vissza Magyarországra. Nem csak a Lengyelországban toborzott sereget tudhatta maga mellett, hanem a legnagyobb hadsereggel rendelkező II. Szulejmán retteget urának, - II. Lajos legyőzőjének pártfogását is.

Ennek persze ára volt. Szapolyai augusztus 18-án Mohács vérrel áztatott mezején hűbéresi kézcsókkal illette II. Szulejmánt. Így a Szent Korona birtoklásáért vívott harc páratlan módon kiéleződött. Egyik oldalon V. Károly német-római császár által támogatott Ferdinánd, másik oldalon pedig II. Szulejmánnal szövetségre lépett Szapolyai János tört uralomra. A Szent Koronát őrző Perényi Péter – miután értesült a török hadak közeledtéről úgy döntött, hogy elhagyja Siklós várát és biztonságosabb helyre menekíti a reá bízott kincset. Hosszú hevitálás után elindult Sárospatak irányába, aminek az lett a vége, hogy út közben Szapolyai János hadvezére, Szerecsen János feltartoztatta és a Szent Korona megint gazdát cserélt. Egy korabeli és könyv így írta le az eseményt: „Perényi Pétert megfogá Szerecsen János mind feleségivel, gyermekeivel Gajdácsnál a sár vize mellett. Hol minden kincset, zsákmányt tőnek, az királyi korona is Szerecsen János kezeibe juta”.

II. Szulejmán a török had ura értesült az eseményekről és magához kérette a Szent Koronát. A magyar belügyeket jól ismerő Szulejmán tájékozottságát jól példázza a korabeli hadinapló egyik bejegyzése: „Magyarországnak – amely a feslett életű hitetlen országok közé tartozik – régi korából maradt egy „Korona” néven ismeretes, arannyal és drága kövekkel ékesített fejedelmi korona, ami Budához közel Visegrád nevű várukban őriztetik és mely a magyar királyok büszkeségének hiú kérkedésének tárgya. Mivel pedig az a szokás van náluk, hogy aki e koronát hatalmába ejti és fejére teszi az lesz a király és annak az egész ország meghódol”.

Tehát Szapolyai nem tehetett mást mind teljesítette a szultán kívánságát, parancsát és át adta neki a Szent Koronát. A török had folytatta a harcot Ferdinánd teljes elpusztítása érdekében.. Bécs ellen indult, de nem járt teljes sikerrel nem tudott a védők fölé kerekedni és beköszöntött az ősz. Hogy közben ki birtokolta a Szent Koronát erről nem szól a fáma. Lényeg, hogy a török had visszaindult hazájába a tél elől. Szapolyai János által jegyzet pápához írt levél október 10-én kelt feljegyzésében azt állította, hogy a szultán Buda várával egyetemben a Szent Koronát is reá hagyta.  Bárhogy is történt, figyelemre méltó, hogy a keresztény uralkodók által megvetett hitetlen haramiaként ábrázolt II. Szulejmán józan önmérsékletet tanúsított, bár megtehette volna, mégse kívánta birtokba venni a Szent Koronát, nem tartott rá igényt és visszaadta szövetségesének Szapolyai Jánosnak. Így magyar király kezében, birtokában maradt.   

 

 

 

 

 

Buda bukása

 

János király 1540-ben hunyt el. Szapolyai hirtelenséggel megkoronázott örököse János Zsigmond magatehetetlen csecsemő volt, így a döntés hozatal özvegyére, Izabella királynéra és az őt támogató főurakra hárult. Ferdinánd felmérve a lehetőségeket, hogy egyedüli király lehessen V. Károly támogatásával 1541. májusában ostromot indított a Budai vár és a Szent Korona birtokba vételéért, de nem ellenállásba ütközött. Izabella királyné Fráter György szerzetes tanácsára levelet írt II. Szulejmánnak segítséget kérve. Meg is érkezett Buda alá ahol megütközött Ferdinánddal és elkergette onnan. Az öröm nem tartott sokáig II. Szulejmán bevonult Buda erős várába. A királyné és a királyi udvar a Szent koronával Erdélybe költözött. Az ország három részre szakadt. Ferdinánd a nyugaton és felvidéken gyakorolta hatalmát. II. Szulejmán a középső országrészben, míg Izabella királyné Erdélybe.

 

 

Erdély elvesztése

 

Az ország nemessége megint két részre szakadt. Egyik fele hű volt Izabella királyné gyermekéhez és várta János Zsigmond felnövését a másik pedig a török egyre nagyobb térnyerésétől félve egy erőskezű királyt akart, akit Ferdinánd királyban láttak. Így állt ott Budát hősiesen védő Izabella királynőt támogató Fráter György szerzetes is félve attól, hogy a török úgy megveti lábát az országban, hogy később nem lehet kiszakítani gyökerestől. A politikában igen jártas pap igen komoly politikai játszmába kezdett, amely odáig fajult, hogy Ferdinánd követet küldött hozzá. Felajánlotta neki János Zsigmond teljes apai vagyonát és az Erdélyi kormányzóságot a Szent Korona fejében, hogy ez által meg tudja erősíteni királyi jogait. Váradi püspök részére igen kedves volt ez az ajánlat így tovább szőtte ármánykodását tervének megvalósítására. Végül nagy nehézségek árán arra kérte és rábeszélte Izabella királynőt, hogy gyermeke nevében mondjon le a trónról a Szent Koronát, pedig adja át Ferdinánd királynak 1551 júliusában kiszolgáltatta az ország koronáját és bele egyezett Erdély átadásába. Így Ferdinánd király megszerezte a hőn áhított Szent Koronát és bevonult Erdélybe, így az ország elveiben egységessé vált. Fráter György sem élvezhette ármánykodásának kétes gyümölcsét. II. Szulejmán trónusa elé követelte az áruló barát fejét, a Habsburg ház ugyan így gondolkodott, Izabella királyné sem adott volna egyetlen lyukas garast sem a barát szavahihetőségére. Végül is Zsigmond Erdélybe küldte a barát megfigyelésére Giovanni battista castaldó hű emberét avval a feladattal bízva meg, hogy az első gyanús cselekedeténél végezzen vele. Ez be is következett Lippa ostroma után a várat feladó török helyőrség elvonulásáért cserében enyhe feltételeket szabó Fráter Györgyöt battista castaldó őrgróf az ellenséggel való cimborálás vádjával kivégeztette.

Miksa megkoronázása

 

1563 volt az első év, hogy a koronázási ceremóniára nem Székesfehérvárott hanem Pozsonyban került sor és Ferdinánd fia Miksa volt az első uralkodó akinek homlokát ezen a helyen illették a Szent Koronával. Ferdinánd elhatározta, hogy új hagyományt teremt, és még életében átadja fiának a trónt, és teljes befolyásával egyengeti útját. Így biztosítván a trónhoz való jogát. Elsőként a Csehország királyi címét, majd a német-romai birodalom császári címét adományozta fiának. Majd nekilátott, hogy a magyar királyi címet is átadja. Ezért levelet írt rendeknek melyben kifejezte kívánságát, hogy a nemesség ősi szolkásának megfelelően válassza meg Miksát királynak és az előírásos ceremónia keretei között szenteljék őt Magyarország királyává. Az országgyűlés összehívását Pozsony városában augusztus 20-ára rendelte el, hogy ott rendezzék el a koronázási szertartással kapcsolatos dolgokat. A koronázási ceremóniára szeptember 8-án hosszadalmas előkészületek után került sor. Az Esztergomi érsek és a magyarországi főpapok reggel 7 órakor vonultak be a Szent-Márton templomba. A Szent Koronát és a regáliákat s templom végében lévő szentháromság kápolnában helyezték el. Mivel a nádori szék üres volt a Szent koronát Batthyányi Ferenc emelte fel és vitte az oltárhoz. Báthory András országbíró a jogart,m gróf Zrínyi Miklós főkapitány az országalmát, Forgách Ferenc váradi püspök a keresztet, Erdődy Péter bán a kettős keresztet, Tahy Ferenc királyi főlovászmester a kivont kardot, Perényi Gábor Szent István kardját, Báthory Miklós pedig Magyarország zászlaját emelte fel és vitte az oltár elé, ahol az egyházi méltóságok átvették a szent kegytárgyakat. Majd egyéb zászlókkal mind Horvátország, Szlavonia, Dalmácia, Szerbia, Bulgária, Bosznia vették körül a királyt. Miután a király letérdelt az egybegyűltek elénekelték a litániát majd utána a szent mise következett, majd felkenték a királyt. Batthyány Ferenc magyar nyelven háromszor megkérdezte az egybegyűlteket, hogy akarják e királyuknak Ferdinánd elsőszülött fiát, Miksát. A háromszori hangos igen kiáltás után az esztergomi érsek az oltárról levette a Szent Koronát és Miksa király homlokára helyezte. Ezután a vásártérre lovagoltak ahol eskütétel következett majd a városmenti síkságra mentek mesterségesen készített dombhoz, ahová a király fején a Szent Koronával vállán Szent István palástjával felügetett lovával. Majd kivonta hüvelyéből Szent István kardját lovát megforgatta és a kardal a négy égtáj felé suhintott jelezvén, hogy bármely irányból érkező ellenséggel szemben megvédi Magyarországot és területét gyarapítja.

 

 

 

 

 

 

Prágai kitérő

 

Miksa király egy évtized ült Magyarország trónján és gyakorolta a Szent Korona által reá testált jogokat. Egészsége leromlása miatt egyre többet gondolt fia Rudolf megkoronázására, mint apjától Ferdinándtól tanulta még életében elakarta intézni az örökösödési ügyeket. 1572. szeptember 25-én ismételten Pozsonyba került sor a koronázási szertartásra. Az esztergomi hagyományok immáron végleg a múltba vesztek így tehát az alig húsz éves Rudolf cseh ország királya német-római birodalom császára és Magyarország királya lett. A király ellenállhatatlanul rajongott az értékes antik ékszerekért. Vágyát a klenódiumra is kiterjesztette és 1580-as években a Szent Koronát szabálytalanul hatalmával visszaélve Pozsonyba szállítatta és ott őriztette. A korona őrök és a nemesség felszólította a szabálytalanság megszüntetésére, de hatalmuk nem mutatkozott elégségesnek. Rudolf király méltatlannak bizonyult a Szent Korona által reá testált hatalomra. Durván visszaélt jogaival a rendek, kirekesztésével kormányozta az országot üldözte a református vallás híveit és Magyarország gyarapodása helyett saját anyagi javait tartotta szeme előtt. Mindez nyílt felkeléshez vezetett a nemesség és a Bocskai István által vezetett sereg 1604 októberében Álmosd és Diószeg határában fényes diadalt aratott Rudolf császár hadai fölött. Bocskait először erdélyi fejedelemmé, majd 1605-ben a Szerencsi országgyűlés királlyá választotta. A Szent Korona hiányába a török szultán küldött neki koronát, de Bocskai visszautasította a drágaságot, csak a Szent Koronával képzelte el hazája jövőjét. A Habsburgokkal való kiegyezésre törekedett. 1606-ban siker koronázta törekvését Bécs ellenjegyezte a béke szerződést Rudolf lemondott a Magyar trónról. Eltörölte az általa hozott 22 jogtalan törvényt. A Szent Koronát azonban nem akarta vissza adni, végül öccse Mátyás főherceg a magyar seregek által kényszerítette a béke szerződésével foglaltak végrehajtására. Így 1608-ban a Szent Korona vissza tért Pozsony városába ahol a törvény szerint őriztetni hívatott. 1608. november 19-én Mátyás főherceget ősi szertartás szerint felkenték és Magyarország királyává választották. A Szent regáliákat a ceremónia után közszemlére helyezték, ahol mindenki megtekinthette.

 

 

 

Révay Péter koronaőr kora

 

II. Mátyás koronázása előtt összegyűlt országgyűlés számos olyan intézkedést hozott, amely a szent korona őrzését volt hívatott szolgálni. Pozsony várát jelölték ki a regáliák őrzésére helyezzék el tartályba, amelyet a Nádor, három fő pap, ugyanannyi Báró úr pecsétjükkel lepecsételjenek. A koronaőri tisztséget kettős bizottsági személy Révay Péter és Pálffy István látta el. Ez alkalommal valóban alapos rendelkezések születtek. A koronaőrök által megfogalmazott szabályzat egyaránt ki tért az őrszemélyzet személyi összetételére és az őrzés szabályaira, a tűzvédelmi előírásokra, és a biztonsággal kapcsolatos általános előírásokra. Békés korszak következett be a Szent Korona számára. A nyugalmas időszak kedvezett a koronaőröknek is, akik hívatásuknál fogva tanulmányozták a Szent Korona múltját és jogi szerepét. Révay Péter aki Turocz vármegye főispánjaként került erre a posztra egész életét annak teljességében a koronának szentelte. 1612-ben kiadott bőséges és pontos írása a magyarság történetének első olyan dokumentuma, amely objektív módon tudományos igénnyel tárgyalja az ország koronáját annak fizikai, küllemi, történelmi és közjogi szerepét. Magyarország Szent Koronája alig egyetlen évtizeden átpihent Pozsony várában mikor is a 30 éves háború ismét összekuszálta a szent ereklye sorsát. 1619. augusztus 26-án Bethlen Gábor támadást intézet II. Ferdinánd csapatai ellen. Az erdélyi fejedelem hada egyre több területet vont ellenőrzése alá. II. Ferdinándot rettegés fogta el attól a lehetőségtől, hogy a lázadók elfoglalják Pozsonyt és a Szent Korona is a birtokukba kerül. Ezért utasítást küldött a két koronaőrnek, hogy a regáliákat minél gyorsabban szállítsák el Bécsbe. Révay és Pálffy azonban nem tett eleget a kérésnek, mert szigorú eskü kötötte őket ahhoz, hogy a Szent Koronát semmi szín alatt nem vihetik ki az ország területéről. Október 14-én Bethlen Gábor renegát csapatai elfoglalták Pozsony városát. A Szent Korona amiért olyan sok és oly véres küzdelmet vívott a bécsi udvar immáron Bethlen Gábor kezére került. Nem ált szándékában megszegni a regáliákra vonatkozó törvényeket, de biztosítékot kért a koronaőröktől. A kétoldalú egyesség fő pontjai, ismeretesek a Forgách Zsigmond nádor által írt bizonyság levélből. „A koronaőrök írásbeli nyilatkozatban ígérjék meg, hogy egyet fognak érteni és együtt fognak érezni e fejedelemmel és az országgal a várat és a koronát az ország egységének érdekében meg fogják őrizni ez alatt az idő alatt a koronával kapcsolatban sem nyíltan sem titokban nem fognak semmiféle mesterkedéshez folyamodni, az országgyűlés idején pedig, alkalmazkodni fognak az ország népének közös határozatához.”. Bethlen Gábor immáron biztosítva látta a Szent Korona sorsát, így hát tovább folytatta a hadakozást fényes sikerekkel. Nem csak kikergette a Habsburgokat magyar honból, hanem ostrom alá vette Bécs városát is. 1620. augusztus 25-én tartott országgyűlés kimondta II. Ferdinánd trónfosztását és a rendek királlyá választották Bethlen Gábor erdélyi fejedelmet. Meglepetésre nem kívánta a megkoronázását annak ellenére, hogy a regáliák egytől egyig az ő fennhatósága alatt voltak. A nemes ember a királyság helyett a Béccsel való kiegyezést tartotta feladatának ami 1621 december utolsó napján  Nikolsburgi béke néven tartanak számon. Bethlen ezért cserébe hercegi címet, hét városmegyét, Munkács erős várát mondhatta magáénak, de lemondott a további területfoglalásról és vissza szolgáltatta a Szent Koronát.

 

 

 

Török uralom kora

 

A nikolsburgi béke kötés ellenére sem nyugodtak békében a regáliák. A 150- éves török uralom és az állandó belviszályok miatt őrzése helyükről folyamatosan elszállították őket. A korszak leginkább rendhagyó esete 1625-ös királykoronázás volt, amikor III. Ferdinándot királlyá szentelték Sopron városában. Mivel a korona őrzésére nem volt hivatalos előírás Sopron városában ezért a regáliákat Kalmár Katalin úrhölgy ingatlanán helyezték el a koronázási ceremóniáig. A hölgyet az őrzésért és a szolgáltatásaiért cserébe felmentették az adófizetés alól. Húsz év múlva 1644-ben ismételten idegen helyre költözött a Szent Korona, aminek oka I. Rákóczi György csapatainak váratlan térnyerése volt. Mivel nem akart úgy járni, mint apja ezért III. Ferdinánd úgy látta jónak, hogy a Szent Koronát Győr várába helyezteti el. 1625. szeptember 16-án aláirt Linzi béke, melyben III. Ferdinánd komoly engedményeket tett I. Rákóczi. Györgynek. Véget vetett a belviszályoknak. 1657-be új királyt koronáztak a ceremóniára ismételten Pozsonyban került sor. I. Lipót hosszú uralkodása 1657-1705 során a Szent Koronát ezúttal nem az erdélyi fejedelemség csapatai, hanem a rettegett török hadak miatt kellett a különböző helyekre szállítani. A szultáni hadak 1683-ban elsöprő erejű támadásba kezdtek a Duna bal partján sorra vették be a városokat és tudni lehetett, hogy Pozsony vára sem tud ellenállni. I. Lipót sebtében a koronaőrök megkérdezése és tudta nélkül a klenódiumokat Bécs városába vitték, majd a török további terjeszkedése miatt először Linzbe, majd Passau várába talált menedéket a Szent Korona. Pápa kezdeményezésére alakult Habsburg Lengyel, Velence, később Oroszországi Szent Liga kiűzte a törököket először Buda 1686-ban, majd 1699-ben az ország felszabadult. A török elűzése után a Szent Korona visszakerült Pozsony várába, de nem nyugodhatott ott sokáig 1703-ban villám csapott a várba és egy része kiégett. I. Lipót a biztonságra hivatkozva ismételten Bécsbe szállítatta a koronát, de valószínű az igazi ok a Rákóczi - szabadságharc volt. Az ország koronája közel egy évtizednyi idő után 1712-ben III. Károly koronázására került vissza az országba. Majd a ceremónia után Pozsony várában helyezték el a regáliákat tartalmazó ládát 1741-ig Mária Terézia koronázásáig nem bolygatták.

 

 

Bécsi fogság évei

 

Mária Teréziát fia II. József váltotta. Az újdonsült uralkodó olyasféle módon viszonyult a Szent Koronához, amelyre a magyar történelem során még soha nem volt példa. Ez a döntés a Szent Korona tannal ütköző közjogi állapotot idézett elő, ezt nem a főúri szeszélyiekből fakadt, hanem tudatos politikai racionális megfontolás idézte így. Ambiciózus uralkodó révén széles körű reformokat tervezett melynek könnyedén akadályokat gördíthetett volna a magyar bárók ellenállása, hogy ha megkoronázzák. Ezért a magyarság kalapos királynak csúfolta. Miáltal tisztában volt a Szent Korona hatalmával ezért a regáliákat Bécsbe vitette, nehogy mást koronázzanak meg vele.

Érdekes Rosenberg Uzsinus Ferenc megbízott császári küldött átvételi elismervénye: „alulírott jelen levelemmel elismerem, hogy a mai napon átadták nekem az alábbiakat.

1.  Az ország Szent Koronája, amelynek keresztje egyik oldalára elnyomódott. Fekete őrzőtékába, illetve szekrénybe.

2.  Királyi jogar, melyről egy aranygömb egy aranyláncdarabbal levált, és papírba a jogar tokjában őriztetik.

3.  Arany alma

4.  Szent István kardja.

5.  Egy pár arany selyem papucs /bele dugva egy másik pár/.

6.  Királyi palást.

7.  Három vörös selyem párna

8.  Vörös tatota harisnya.

Mindezeket a Pozsonyból idehozott tárgyakat átvizsgálás után átvettem.”

Mindezekből tudjuk, hogy a Szent Korona tetején lévő kereszt 1780-ban már ferde volt. A Szent Korona 1784. áprilisában került a bécsi kincstárba az uralkodó bár félte sokra mégse tartotta. A korona, így a bécsi kincstárba méltatlan körülmények között ömlesztve lett tárolva. A koronaőrök egyikét gróf Balassa Ferencnek hívták, aki nem mutatott tiszteletet sem, a Szent Korona sem a magyarság irányába. II. József tíz évig ült Magyarország trónján, bár a nemesség többször kérte, de a Szent Koronát nem adta vissza. Végül is 1789 végén egy hadi táborozásnál vérhast kapott, amit sem szervezete sem az orvostudomány nem tudott legyőzni. A magyar urak elérkezettnek látták az időt a korona vissza szerzésére, tudván ha most nem sikerül nem tudni mikor jutnak vissza a regáliák. Nem tudni, hogy II. József halála közelsége vagy a magyar nemesek nyomására de engedélyezte a Szent Korona kiadását. 1790. február 16-án adott utasítást a klenódiumok visszaszolgáltatására. Másnap a nemesekből álló bizottság Pálffy Károly gróf vezetésével vette át a drágaságokat és az eredeti régi ládába helyezték el őket, majd három lakattal gondosan lezárták. Buda felé vezető út soha nem látott diadalmenetté változott. A küldöttség négy napig tartó útján három helyen álltak meg. Három hatlovas üvegezett hintó szállította a regáliákat és a küldöttség tagjait, de még a cselédség tagjai is négylovas hintón parádézott. Az első állomás Pozsony városa volt, ahol kivonultak az utcára és nagy üdvrialgással, ágyúdörgéssel fogadták a Szent Koronát. Mikor Pozsony vára alá értek a városbírók kifogták a lovakat a hintó elől és maguk vontatták föl a nehéz üveghintót a várkastélyba, majd a  Szent Koronát közszemlére helyezték. Második napon Győr városa volt a megálló. Eszterházy János és Festetics Ignác lóra ült és a koronát szállító konvoj elé ügetett. Vármegye határában fogadták őket, majd kíséretükben érkeztek a városba a Szent Korona éjszakára a várba lévő öreg templom oltárára helyezték. Szent László koponyája mellé közszemlére. A nemesség és a köznép táncos, zenés mulatságokat rendeztek így ujjongtak az áldásos esemény felett. Február 20-án a menet Esztergomba töltötte az éjszakát, ahol nem kevésbé Pazar ünnepélyekkel tisztelegtek az ország koronája előtt, majd a menet másnap délután 4-órára megérkezett Buda határába. A nemesek és nem nemesek, köznép és klérus, katonák, bárok soha nem látott örömünnepet tartottak a hosszú száműzetésből hazaérkezett Szent Korona tiszteletére. Magyarország Szent Koronája 1790-ben visszatért hazájába és a Budai várba kétfős korona bizottság felügyelte biztonságát, őrzésére pedig kiszolgált katonákból válogattak koronaőrséget. A másfél évtizedig tartó békesség csendjét Bonaparte Napóleon csapatainak fenyegetése miatt két ízben is el kellett szállítani a Szent Koronát. A klenédiumot először 1805. végén Splényi József báró koronaőr a koronaőrség állományába tartozó koronaőrség tagjaival Munkács várába menekítette és csak 1806. márciusában vitte vissza Buda várába. Pár évvel később a francia császár ismét hadba lépett a Habsburgok ellen serege elfoglalta Bécset I. Ferenc király Komáromba menekült.  Napóleon seregével bevonult Magyarországra is. Így a Budai vár nem nyújtott megfelelő védelmet a Szent Koronának. Ezért ismét szekere pakolták és katonai kísérettel először június 15-én Almásy Pál koronaőr gyöngyösi háza nyújtott menedéket a felbecsülhetetlen drágaságnak és csak november 8-án a veszély elmúlásával került vissza Buda várába. I. Ferenc még életében gondoskodott az utódlásáról ezért fiát 1830. szeptember 28-án szentelték Magyarország királyává Pozsony városában. Így tehát rövid időre, de a Szent Korona elhagyta Budát.

 

 

Kossuth és a reformkor

 

Kossuth Lajos és társai felismerték a Francia forradalom által terjesztett politikai eszmék jelentőségét nem kevés keserűséggel tapasztalták, hogy ezeknek a Szentkoronatan a fő kerék kötője.

1848. decemberében a császári hadak már Pest városa előtt álltak ezért az országgyűlés Debrecenbe költözött nem megfeledkezve a Szent Koronáról, bár státusza ekkora már felettébb bizonytalanná vált. Kossuth, Bónis Sámuel képviselő gondjaira bízta, felszólította nagy figyelemmel kísérje pótolhatatlan kincs átszállítását.  A honatya reggel kapta meg Kossuth üzenetét, feleségét azonnal a parlamentbe küldte, hogy beszéljen Kossuth-tal vajon miképpen lehet elszállítani a Szent Koronát. Ő pedig Ürmény Ferenc koronaőrhöz sietett a kulcsokért. A Budai várba őrzött regáliák elszállítása komoly problémákat jelentett, hiszen a Dunán jégzajlás miatt csónakkal nem lehetett átkelni ezért más átjárás híján csak a félig kész lánchídon volt lehetőség, ahol lovas kocsik nem járhattak csak a katonaság vonult át a nyers szerkezetre fektetett palokon. Bónis Sámuelné a férjétől kapott szabadjeggyel átjutott Pestre. Egy öreg strázsa megállította kérdezvén hova ez a nagy sietség az osztrákok által fenyegetett városba. Miután elolvasta a kurta betűkkel írt levelet, hogy a Szent Korona veszélybe van, tisztelget és útjára engedte az asszonyt, aki valamelyest késve érkezett meg a tanácskozásra, melynek az volt a témája hogyan helyezzék biztonságba a Szent Koronát. Kossuth Lajos egy katonatisztet rendelt Bónis Sámuelné mellé és utasította, hogy térjen haza sebtében fogasson be, férje menjen által Buda várába és szállítsa át Pestre a koronát. Az asszony így is cselekedett, mire haza ért férje birtokában voltak a kulcsok. A Szent Korona őrzésére biztosított gránátosokat feleskette, hogy az életük és vérük által is megvédik a regáliákat. A Szent Korona rejtekéhez érve Bónis Sámuel kinyitotta a kamrát és a katonák a kocsihoz cipelték az ólomszerű nehéz ládát. Mivel a termetes láda máskép nem fért a kocsiba ezért kivették ablakait és keresztbe fektették a ládát. Már ekkor kiderült, hogy a felépítmény nehezen tudja elhordani a súlyos szállítmányt ezért Kis József Bónisék kocsisa arra kérte a gránátosokat, hogy a kocsi két oldalán 3-3 fő vigyázza, hogy a kocsi fel ne boruljon. Így értek a Lánchídhoz, ahol a strázsáló katonák jól tudták, hogy tilos a hídon a lovaskocsi forgalom ezért megállították a menetet. Mikor megtudták miféle Szent drágaságot szállítanak tovább engedték őket sűrű imádságok közepette, miként mások ők sem tudták, hogy a keresztbe fektetett deszkapallók elbírják-e a nehéz rakományt. A kocsi lépésben haladt a vészesen nyikorgó jeges deszkepallókon a kerekek nyomása alatt pattogott az átfagyott, merev fa. A kocsi két oldalán pedig a gránátosok lépdeltek, kezükkel érintve a kocsit, szüntelenül szemmel tartva a drágaságokat tartalmazó ládát, mely vészjósló billegéssel reagált az összetákolt útfelület egyenetlenségére. Félő volt, hogy a jeges deszkapallón megcsúszik a nehéz kocsi vagy elpattan egy falap és felborult kocsiról a súlyos láda pedig átszakítja az ideiglenes járdát – a folyóba vész. A kocsi végül szerencsésen átért a Pesti oldalra. A menekülő tömeg miatt csak nagy nehezen tudták felrakni a ládát a Szolnok felé tartó vonatra. Miután a kísérők elfoglalták a számukra kijelölt helyeket furcsa dolog történt. Egy jól öltözött idegen kereste meg Bónis Sámuelt akit nevén szólított és azzal az ajánlattal állt elő –hogy amennyiben a rábízott ládát át rakja a Vác felé tartó vonatra és így a pest felé tartó Ferenc József  számára átadja több százezer forintra számíthat. Bónis azonban nem tévelyedett el. A képviselő töltött pisztolyt húzott elő zsebéből és megfenyegette az ismeretlent, hogy amennyiben bármilyen módón megakadályozza küldetését úgy golyót röpít a szívébe. Bónis eleget tett kényes küldetésének és a Szent Koronát Debrecenbe átadta Kossuth Lajosnak. 1849. május 21-én a honvédelmezők vissza foglalták Buda várát így a száműzött magyar kormány és a Szent Korona vissza tért Buda várába. 1849 késő júniusában megjelent orosz haderők színrelépésével a szabadságharc keserű bukásra ítéltetett. A nemzet és a Szent Korona sorsa elválaszthatatlanul egybe forrott az ország koronájára is vészterhes idők köszöntöttek. Kossuth Lajos mind idáig most is csak terhes nyűgnek tekintette a regáliákat tartalmazó ládát, sorsára akarta hagyni mit sem törődve avval, hogy esetleg megsemmisül. Belügyminiszter Szemere Bertalan hevesen tiltakozott és ragaszkodott hozzá a regáliákat a kormánnyal együtt el kell menekíteni Pestről. Kossuth beleegyezett, de avval a feltétellel, hogy ezentúl a regáliákról  Szemere Bertalan gondoskodik. Szemere először Szegedre vitte a ládát, ahol szobájában őrizte. Július 25-én Nagyváradra vitette, ahol a püspöki palota falai közt helyezte el. Nem sokkal később a kormánnyal együtt a Szent Korona Arad városába menekült, ahol ismételten Szemere szobájában talált menedéket. 24-óra elteltével érkezett a hír a temesvári csata vesztésről. Szemere konzultál Kossuth Lajossal a láda sorsáról, hogy ne juthasson Ferenc József kezébe mert minden bizonnyal megkoronáztatja magát. Kossuth most sem tanúsított túl nagy figyelmet a Szent Korona irányába, azt mondta hogy hagyja az Aradi vár pincéjében sorsára, nekik az orosz csapatok közeledtével csak a menekülésen járt az eszük, mit sem törődve a regáliákat őrző ládával.  De Szemere nem adta fel. Aradról Lugosra menekült avval a tervvel, hogy ott vesz egy házat és annak valamelyik szobájában földeli el a ládát, de az Orosz csapatok és a Habsburgok térnyerése miatt továbbmenekült. A nehéz ládát ismét kocsira rakatta és Karámsebesre hajtatott ahol egy bányában kívánta elrejteni az úgynevezett „szabadságharc hiteles iratait„. Az ottani munkásoknak azonban szemet szúrt a több lakattal lezárt láda, volt egy asszonyság, aki meg is kérdezte, hogy nem-e a Szent Koronát rejtegeti-e. Látta, hogy tovább kell mennie, ekkor már nagyon fáradt és elcsigázott volt ezért megkérdezte a vele menekülő külügyminisztertől ő mit javasol a regáliák sorsával kapcsolatban, de nem sok öröme volt a válaszban Batthány Kázmér „törd össze és vesd a Dunába” javasolta a korona iránt kevésbé érzékeny államférfi. Szemere szerencsére nem így cselekedett tovább menekült, de már közel járt a határhoz. Tudta külföldre nem viheti a az ereklyéket. Augusztus 15-én érkezett Orsovára a Fehér Bárány fogadó épületéhez, ahol az ott tartózkodó katonák segítségével emelték le a Szemere személyes holmijai között a nehéz ládát és vitték szobájába. A belügyminiszter augusztus 17-18-ra virradó éjjel vitette ki a ládát a fogadó épületéből és a  fogadó mellet lévő 145. számú házba cipelték, majd méretes gödröt ástak és oda földelték el. Tetején tüzet gyújtottak és elegyengették a földet. Szemerén kívül segített Lóródi Ede tanácsos, Grímm Vince nyomdász, Hajnik Pál rendőrtiszt. Másnap séta közben Lóródi megmutatta Házmán Ferencnek, hogy hova rejtették el a ládát, de döbbenten látták, hogy más is végzett ott földmunkát. Rögtön jelentették Szemerének aki teljesen magába roskadt, és azt mondta „össze töröm ás a Dunába dobom” elegem van belőle. De Házmán szembe szállt vele, Szemere lemondott tervéről és Házmán magára vállalja a korona elrejtését.  „Választásunk emberi kultúrától érintetlen helyre esett. Három fahídon átkelve balra egy csalitos tüzest találunk” Házmán Ferenc napló bejegyzése nem kevés fejtörést okozott a korona után szaglászó osztrák kopok számára. A láda áthelyezését két lépcsőben oldották meg. Augusztus 18.- áról 19.-ére virradóan kiásták a ládát amit roppant leleménnyel rejtettek el, a miniszteri kocsi ülésének helyére rakták, majd letakarták. A Szent Korona tehát szállításra kész állapotban volt, de kevés volt a lovuk ezért Házmán cselhez folyamodott a menekülök eladó lovait kérte el úgymond próba útra. Szemere Bertalan, Lóródi Ede még az udvaron felszálltak a kocsira, Grimm pedig a városon kívül várta őket. Gyors vágtába érkeztek a helyszínre. Miután meggyőződtek, hogy nem figyeli őket senki, mély gödröt ástak a két fűz között bele helyezték a ládát. Miután betemették a tetejére minden közelbe található növényt ráhordtak álcásnak. Ezután esküdt tettek, hogy míg Magyarország sorsa jobbra nem fordul titkukat megőrzik. A szerszámokat a közeli patakban rejtették majd visszatértek a Fehér Bárány fogadóba.

 

 

Osztrák kopok a Szent Korona nyomában

 

Ferenc József minden áron megakarta koronáztatni magát, de  a Szent Korona nélkül erre nem volt lehetőség. Három évig Debrecentől Szegedre, Aradon keresztül, Szászka és Orovica közti hegyekben és Nagyvárad területének határaiban rengeteg földmunkát végeztek, sok embert kihallgattak, sok pénzzel és nagy javakkal vesztegettek de Orsovánál és a Fehér Bárány fogadónál nem jutottak tovább. 1852 nyarán Ferenc József  Kagler hadbíró után megelégelve a tehetetlenséget egy új rendőrfőnököt Kempelen von Fichtenstammot nevezte ki aki új lendületet vitt a nyomozásba. Elhatározta, hogy Kossuth Lajos környezetében lévő emingrások között próbálkozik sikerre jutni, de olyan embert, aki erre alkalmas nem volt könnyű találnia. A kiválasztott férfit már korábban beszervezte a titkos rendőrség. 1853 elején már több megbízatásban sikerrel járt, bizalmat élvezett. Tehát a rendőrfőnök április közepén magához rendelte Wargha István ügynököt közölte vele feladatát, elmondta hogy Londonba kell utaznia és be kell férkőznie Kossuth Lajos belső köreibe. Bizalmas kapcsolatot kell kialakítania, hogy minél több információt gyűjtsön be a Szent Korona hollétéről. Április 28-án Londonba utazott. Találkozott egy emingrás magyarral, aki rossz anyagi körülmények között élt és egykoron főhadnagyként szolgált a honvédség kötelékében, de nevét nem árulta el „Szűcs” nevet használta. Soha nem derült ki az igazi neve. Orsován volt menekültként mikor Szemere Bertalan megérkezett a ládával 1849 augusztus 24 én „Szűcs” parancsot kapott a minisztertől, hogy 25-30 válogatott katonával álljon készenlétbe a Cserna folyó melletti vámháznál, majd miután a kocsi megérkezett a regáliákkal Szemere parancsára „Szűcs” is felszállt a kocsira és jelen volt a láda elásásánál.  Másnap Grímm térképet rajzolt a láda helyéről , hat példányba majd egy példányt elküldtek Törökországba tartózkodó Kossuth Lajosnak amit „Szűcs”  a csákójába vitt át a török határon. Kossuth elvette biztonsági okokra hivatkozva „Szűcs” példányát is, de már a főhadnagy készített egy másolatot saját magának is. Így került a rejtekhely dokumentuma von Fichtenstamm birtokába 6000 guinea jutalomért cserébe. Wargha Istvánt elérte a kettős ügynökök sorsa két nappal a dokumentumok átadása és a beszámolója után május 24-én különböző indokokkal börtönbe zárták. A rendőrfőnök miáltal a rejtekhely rajza a kezébe volt magához rendelte Kegler hadbírót - aki előzőleg több ásatást végzett Orsova területén ezért jól ismerte a terepet – megbízta az ereklye felkutatásával. A hadbíró Temesvárról hozatott 31 főt, majd 30 lépés sugarú kört jelölt ki a feltételezett helyen, ahol a ládát vélték elásva. Parancsot adott a munkálatok megkezdésére, az első ásónyom szeptember 6-án esti órákban  sértette fel a piszkos szürke talajt és szeptember 9-én hozták meg a várt sikert mikor fél 9-kor idős határőr Ion Morosina kapája vasnak ütközött. Hadbíró és társai lélegzet visszafojtva figyelték, ahogy a munkások kiemelik a nehéz vasládát. A lakatok letörése után szomorú látvány tárult a szemük elé: a vizes talaj és a folyamatos áradások, a mostoha körülmények nem kis kárt okoztak a láda becses tartalmába. A vasládát bűzös, rothadt anyag töltötte ki. A koronázási palást teljesen átnedvesedet, finom selyméből koszos víz csorgott. A koronázási kard átrozsdásodott, az országalma kettős keresztje letörött. A selyem zsákokba burkolt jogar azonban sértetlen maradt. A Szent Koronán is számos sérülés keletkezett a korona bélése elrohadt, az abroncsról és oromzatról számos drágakő letört az egyik csüngő levált a forrasztásoknál is voltak elváltozások. A ládába még voltak iratok, párnák, koronázási terítők, kengyelek illetve két pár lábbeli, vászonból selyemből készült zsákok, párnák ami szinte teljesen elrohadt és bűzös masszává álltak össze, de az aranyból készült tárgyakat nem károsította. A massza aprólékos átkutatása után rátaláltak a koronáról letört rubinra, a csüngőre, valamint az országalma letört arany kettős keresztjére is. Szeptember 10-én érkezett Orsovára Albecht főherceg nevű hadihajó mely elszállította a regáliákat, 11-én indult és 15-én érkezett Budára. A fogadó csoportba Albrecht főherceg vezetésével jelen voltak többek között Ranolder János veszprémi, Fábry Ignác kassai püspökök, Seitovszky János biboros illetve Esterházy Pál herceg. 16-án a ládát hatlovas hintón ágyúdörgés és harangzúgás közepette a Híd utcán, a Színház téren, a Dorottya utcán át a Lánchídon vitték át a Budai vár kápolnájába ahol közszemlére kiállították a regáliákat. A koronázási ékszereket szeptember 19-én Bécsbe vitték Ferenc József elé majd két nap múlva vissza tért őrzési helyére a Budai vár kápolnájába.

 

 

Az utolsó koronázás

 

1914 június 28-án Gavriló Princip szerb diák meggyilkolta Ferenc Ferdinánd trónörököst. A merénylet következtében felszínre törtek a régóta forrongó politikai indulatok és kitört az első világháború. A Szent Korona a Budai vár pincéjébe, épségbe vészelték át a világégést a koronaőrség oltalma alatt. Nem bolygatták, nem mozgatták csak egyetlen ízben emelték ki a súlyos lakatokkal védett ládából 1916. december 30-án, amikor IV. Károly Magyarország utolsó királyának homlokát illeték vele a Budai Mátyás templomba. A királyi pár utolsóként érkezett a templom elé, az uralkodó hintót nyolc pár gyönyörű mén húzta. Károly király a magyar lovas tábornoki díszegyenruhát viselte, asszonya arannyal gazdagon kivarrott magyar díszöltönyt, négyéves gyermekük Ottó fehérszínű magyar apród ruhát öltött. A királyi család sűrű harangzúgás közepette lépet a templomba. Miután a király és családja elfoglalta a kijelölt helyeket, Csernoch János bíboros megkezdte a szentmise cerebrálását. Szent mise végeztével Károly az oltárhoz lépett és letette az egyházi esküt. Ezután a bíboros felkente szentelt olajjal az uralkodót, majd Esterházy Miklós a vállára terítette Szent István koronázási palástját. A Szent Koronát Tisza István gróf és Csernoch János bíboros emelte fel, lassú méltóságteljes mozdulatokkal helyezték Károly fejére, majd átadták az országalmát és a jogart. Ebben a pillanatban sortűz dördült el a Szentháromság téren, felzúgtak a Mátyás templom érces-hangú harangjai Tisza  István nádor-helyettes pedig elkiáltotta magát: „Éljen a király”

A hangos üdvrialgást csak a himnusz hangja rekesztette be. Az eskü szövegéből egy rövid idézet:

„Mi IV. Károly Isten kegyelméből Magyarország és társországainak örökös királya esküszünk az élő Istenre a Boldogságos Szűz Máriára és az Istennek minden szentjeire, hogy Isten egyházát Magyarország és társországai törvényhatóságait, az egyházi és világi minden rendű lakosait, jogaikban, szabadságukban, kiváltságaikban, régi jó és helyben hagyott szokásaikban megtartjuk és mindenkinek igazságot szolgáltatunk. Magyarország és társországai jogai, alkotmányát és törvényes függetlenségét és területi épségét sértetlenül fenntartjuk.” –Isten minket úgy segéljen és annak minden szentjei.

Akkor már sokan sejtették, hogy IV. Károly nem fogja tudni betartani ígéretét, önhibáján kívül a Monarchia hadserege vesztésre állt a csata mezőkőn a királyság immáron végóráit élte.

 

 

Zavaros idők

 

1918. október 30-án kitört az őszirózsás forradalom, a Wekerle Mihály által vezetett kormány a Magyar nemzeti tanács soraiból szerveződő Károlyi-kormány váltotta fel, két hét múlva IV. Károly lemondott a magyar trónról. Magyarország utolsó királya látván a reménytelen helyzetet feladta címét és az öröklés útján szerzett jogait. 191. március 21-én ismét új hatalom támadt az országban és a kommunista kormány kiváltotta a tanácsköztársaságot.  A Szent Korona azonban páratlan szerencsével sértetlenül vészelte át a proletárdiktatúrát a Budai vár pincéjében. A népköztársaság kikiáltása után a belpolitikai helyzet kaotikusra váltott. Budapesten terjeszkedni kezdett egy röplap, ami a „Mi történjék a magyar Szent Koronával?” címet viselte, melynek lényege – mint eltörölt királyság fizikai szimbólumát – el kell pusztítani, meg kell semmisíteni.  Ambróczy Gyula koronaőr úgy döntött, hogy személyesen keresi fel Károlyi Mihályt és arra kéri, hogy a hadi viszonyok és az esetleges Francia megszállásra való tekintettel adja neki át a ládán lévő harmadik lakat kulcsát, hogy veszély esetén elmenekíthesse az értékes klenódiumokat. Sőt még felvetette, hogy a francia megszálló csapatokra kéne bíznia a vár védelmét, mert a nemzetközi fegyveres erők minden bizonnyal jobb belátásra bírná a Szent Korona elorozására és megsemmisítené szövetkezett forradalmi erőket.  Károlyi Mihály elutasította a koronaőrt, hogy a legnagyobb figyelemmel gondoskodik a regáliák biztonságáról. A tanácsköztársaság kommunista kormány által hozott XXXI.  nép törvény megszüntette az országos koronaőri intézményt. A népbiztosok Abróczy Gyulától elkobozták a láda kulcsait és valószínűleg Kun Bélának továbbították. Ambróczy aki életével tett esküt a Szent Koronára lehetőségei révén továbbra is figyelemmel kísérte a Szent Korona sorsát. Így került kezébe a Berlinbe megjelenő Vossiche Zeitung június 21-ei száma melyben – a kalapács alatt István koronája” című cikkében beszámolt arról, hogy a kommunista kormány feje Kun Béla 100.000 frankért áruba bocsátja az ország koronája az árverésre azonban nem került sor a gyalázatos üzlet soha nem üttetett nyélbe. 1920. március 22-én az országos bizottság melynek Horthy Miklós tisztségében Ambróczy is tagja volt – megvizsgálta a koronázási ékszereket és mindent rendbe talált – kivételes szerencse, hogy a világháborút majd a forradalmak időszakát is sértetlenül vészelte át a Szent Korona.

 

 

Szent Korona sorsa a két világháború között

 

A tanácsköztársaság leverése után káosz lett úrrá az országban. A rendkívül zavaros politikai viszonyok közepette egyetlen eszme volt mely pozitív jövőképet mutathatott Magyarország számára: a Szent Korona által képviselt tan. A Pesti Hírlap így irt a kérdésről: „Szent István koronájának mely ezer éven át összetartott minket nem tűnt el a varázsa.” A második világháború idején a nemzeti ereklyét a Budai várban őrizték miután 1942. szeptember 5-én bombatámadás érte a magyar székesfővárost, félő volt, hogy egy újabb bombázás akár meg is semmisítheti a páratlan történelmi értékekkel bíró klenódiumot. Vitéz Horthy Miklós már jó előre gondolt ilyesféle kockázattal, ezért jól felkészült a biztonsági igényeknek megfelelő óvóhelyrendszert építetett ki a Szent Korona befogadására. A várba, mint hányatott története során most is el kellett rejteni a koronát. Adolf Hitler 1944. február 28-án rendelte el Magyarország megszállását. A változó háborús viszonyok közepette a magyar kormány egyre többet gondolt a regáliák sorsára. Szent István koronája a legsötétebb idők, a legvadabb káosz közepette is utat mutatott a nemzet számára és reménnyel töltötte el a sokat szenvedett Magyarországot. 1944 augusztusában négy tervet is kidolgoztak a regáliák elrejtésére vészhelyzet esetére.

1.  Legnagyobb titoktartás közepette Csákvárra szállítják és Gróf Esterházy Móric kastélyának alaksorába rejtik el

2.  Pannonhalmi apátságot nevezte meg, ami ugyanis a vöröskereszt védelmét élvezte

3.  A Veszprémi Nemzeti Bank szikla trezorja

4.  Végszükség esetén a Szent Koronát a budai vár területén kell elásni.

 

Végül is a csalfa sors az ötödik változatott léptette életbe. 1944 októberében mikorra a német hadsereg gúzsba fogta Magyarországot Lakatos Géza miniszterelnök, Perényi Zsigmond katolikus és Radvánszky Albert protestáns országos korona őrök valamint a koronaőrség főparancsnoka Pajtás Ernő titkos tanácskozásra gyűltek össze, attól való félelmükben, hogy a klenódiumokat mint hadi zsákmányt vonatra rakják és kiviszik az országból. A tanácskozás során Pajtás Ernő ezredes különös ötlettel állt elő: Azt javasolta, hogy a Szent Koronát ne vigyék ki a koronaőrség épületéből, ám vegyék ki eredeti helyéről és az épület szenespincéjébe helyezzék el. Az egybegyűltek elfogatták a javaslatot, és hozzá láttak az akció előkészítéséhez. A koronaőrség parancsnoka két fedhetetlen emberét állította október 10.-ről 11.- ére virradó éjjelen őrségbe. Ezen az éjszakán különös csoport tette tiszteletét az óvóhelyen. Lakatos Géza miniszterelnök, Perényi Zsigmond és Radvánszky Albert országos koronaőrök valamint Vály és Pajtás Ernő ezredes. Az előírt protokollal mit sem törődve, felnyitották a ládát és kiemelték belőle a klenódiumokat, melyet egy bőrből készült zsákba helyezték. A ládát visszazárták és még a rajta lévő port is elegyengették, ne hogy valakinek feltűnő legyen a klenódiumok bolygatása. Végül is Vály csempészte ki a koronát az épületből, úgy hogy a bőr tasakot bő kabátja alá rejtette. Az őrségváltás után Horváth Kálmán és Kapétez József koronaőrök, Pajtás Ernő lojális katonái a klenódiumokat egy vízhatlan katonai ételhordóba csomagolták, majd elásták. Néhány nap múlva a konspirátorok úgy döntöttek, hogy egy merész akcióval „kimenekítik” a ládát így október 15-e éjjelén az üres ládát Veszprémbe a Magyar Nemzeti Bank sziklatrezorjába szállították. Úgy hitték a törekvésük sikerrel járt – ám két hétre rá újabb fejlemény történt ; mely alaposan összezavarta a dolgok állását. Október 30-án Szálasi Ferenc miniszterelnök bejelentette, hogy államfői esküjét a Szent Koronára kívánja letenni. Az összeesküvők csapdába kerültek, az eskütételt sem elhalasztani sem elnapolni nem lehetett. Pajtás és társai nem tehettek mást mint lóhalálába Veszprémbe igyekeztek, vissza szerezték a ládát majd elő ásták a várba elrejtett koronát, majd visszacsempészték eredeti helyére a koronaőrség által vigyázott óvóhelyre – ezáltal olybá tűnhetett, hogy a Szent Korona végig az óvóhelyen pihent  és onnan el sem mozdították. Az eskütételre a vár márványtermében került sor. Három nappal az eskütétel után november 7-én a regáliákat Veszprémbe szállították és a Magyar Nemzeti Bank óvóhelyén helyezték el. Gizella királynő által adományozott koronázási palástot Szöllösi miniszterelnök helyettes Pannonhalmára küldette szakértői vizsgálatra Szállasi Ferenc félve attól, hogy bármely ellenpárt elragadja a Szent Koronát ezért a koronaőrség tudta nélkül a regáliákat Kőszegre szállítatta. Szöllösi Jenő miniszterelnök helyettes később levélben értesítette a Bárókat a történtekről. 1928-as törvény egyik passzusára hivatkozott, hogy a miniszternek vészhelyzetbe esetén joga van a korona elmenekítésére. Radvánszky és Perényi rettenetesen felháborodott a levél olvasása után és azonnal elindultak Kőszegre, de a város határánál nem jutottak tovább. Ezért Sopronba utaztak, hogy személyesen tiltakozzanak a regáliák eltulajdonítása miatt, de Szöllösi nem sok figyelmet szentelt rájuk. A Szent Korona elbitorlását sem az országos koronaőrök sem a koronaőrség sem klérus nem kívánta tétlenül nézni. Félve attól, hogy ha Magyarország katonai helyzete úgy alakul, akkor a klenódiumokat minden további nélkül külföldre viszik. Ennek megakadályozására szövetkezett Kelemen Krizosztom Pannonhalmi főapát és Győri püspök. Megbízást adtak Grondi Novák Sándornak, hogy utazzon kőszegre és kutassa fel a koronázási ékszerek rejtélyét. Sajnos a titkos megbízás kudarcot vallott. December 27-én Szálasi Ferenc a koronát a számára emelt óvóhely közvetlen szomszédságában Velem községbe szállította. Március 10-én a korona és a regáliák kiegészültek a koronázási palásttal, amit Pannonhalmi apátságból Szöllösi szállítatott oda. A láda végül is az ellenséges haderők előre törése miatt március 19-én visszakerült Kőszegre, majd pár nappal később március 27-éről 28-ára elkerült a városból. Szálasi jól tudta a szovjet haderő lendületét nem lehet megtörni, így a ládát felpakoltatta egy Opel Blitz típusú katonai teherautóra majd a Pajtás Ernő ezredes parancsnokolt 10 fős különítmény nyugat felé indult. A Szent Koronát szállító háromtonnás teherautó hajnali fél 4-kor lépte át Magyarország határát. A Szent Korona ismét külhonba került. A teherautó a rá következő napokban áthaladt Semmering, Mürzsteg majd Máriazell településeken és április 1-én éjszaka érkezett meg St. Pölten mellett fekvő Jeszenszky Imre első világháborús veterán kastélyához. Az egykori repülős tiszt befogadta a ládát és a koronaőröket, de Szálasít és kíséretét nem engedte a birtokára, így ők a szomszédos Attersee nevű településen töltötték az éjszakát. Másnap a két csoport tagjai Mattsee településen egyesültek. Valamennyien tanácstalanok voltak, hogy mit tegyenek a regáliákkal. Volt aki azt javasolta, hogy törjék össze és szórják szét darabjait, de erre az elvetemült javaslatot végül is senki nem támogatta. Tudták, hogy elöbb vagy utobb amerikai csapatok fogságába fognak kerülni. Pajtás Ernő ezredes javaslata az volt, hogy a ládát ássák el a helyi plébános udvarába. Anton Strasser azonban csak részlegesen vállalta magára a roppant felelősséget, így a ládát befogatta, de a Szent Koronát viszont nem. A különítmény bizalma is megfogyatkozott így végül is a palást és a Szent jobb került elásásra a ládába. A korona, a jogar, az országalma és a kard pedig a különítménnyel maradt. Sürgetett az idő annak eldöntésére, hogy mi legyen a náluk maradt kincsekkel. Végül Pajtás ezredes az elföldelés mellett döntött. Kocsis József koronaőr beszámolója szerint az őrség ragaszkodott ahhoz, hogy csakis ők lehessenek jelen az aktusnál annyira nem bíztak a nyilas katonákban. A Szent Korona elföldelésére 1945. április 26-án kevéssel éjfél után került sor. A koronaőrök egy elfűrészelt benzines hordóba rejtették a regáliákat, de a koronázási kard nem fért bele, így a palásttal együtt a ládába maradt. Munkájuk nem volt teljesen tökéletes így másnap visszamentek és gyeptéglával fedték be a friss földhantot. Május 2-án a koronaőrség levált a nyilaskeresztes csoportról és Pajtás, Kocsis, Borbély, Horváth, Csontos és Buda Mattsee melletti plébániára szállásolta el magát várva az amerikai hadsereg katonáit. Május 7-én ejtették foglyul a koronaőrség tagjait, a csoportot az a George Granville vezette a 7. hadsereg ideiglenes főhadiszállására., aki világháború előtt hagyta el Magyarországot. Abban a hiszemben hogy a Szent Korona a ládába van a katonai hírszerzés támaszpontjára mentek ahol az ügyeletes tiszt Paul Kubala őrnagy kapcsolatba lépett D. Eisenhover főparancsnokkal és közölte vele, hogy kézre kerítette a Szent Koronát és a regáliákat. A főparancsnok azonnal utasította az őrnagyot, hogy vitesse a ládát és a foglyokat az augsburgi főhadiszállásra. Kubala őrnagy kíváncsi ember révén meg kívánta tekinteni a regáliákat, de Pajtás Ernő közölte vele, hogy a kulcsok Gömbö Ernőnél Szálasi szárnysegédjénél van. A Salzburban lévő fogházban találtak rá a szárnysegédre aki először tagadott végül is holmija közözz megtalálták a kulcsokat. A ládát végül július 24-én nyitották ki. Eisemhower tábornok jelenlétében, aki a főtisztekkel együtt döbbenten látta, hogy a ládában csak a koronázási kard található. Rá döbbentek, hogy rútul becsapták őket. Elővették Pajtást Ernő ezredest, akit nem hagyott el a hidegvére és közölte, ha lelövik, soha nem találják meg a regáliákat, mentségként mondta, hogy már rég elakarta mondani Eisenhower tábornoknak, de őrzői nem engedték a közelébe.

Hogy mikor és milyen körülmények között jutott a 7. amerikai hadsereg kezére a Szent korona máig sem tudni pontosan. A Szent jobb röviddel később vissza került Magyarországra, de a Szent Koronának most kezdődött 33-éven áttartó száműzetése.

 

 

Az elveszett korona

 

A harmadik birodalom bukása után megkezdődött a stabilizáció az ékszereket és a Nemzeti Bank arany és ezüst készlete visszatért az országba, De a korona nem. 1947-es párizsi békeszerződés értelmébe csak németek által talált műkincseket, mint hadizsákmányt szolgáltatták vissza, de a Szent Korona nem ilyen volt. Mert a legitim koronaőrség tagjai vitték ki és adták át a 7. amerikai hadseregnek. Miután a klenódiumok jogi státusza nem volt érvényes, a hadizsákmány kifejezés ezért valószínűsíthető volt, hogy bonyodalmak származnak a vissza adása körül. Az első hivatalos jegyzéket 1945 június 27-én Gyöngyösi János külügyminiszter jegyezte. Az amerikaiak nem zárkóztak el a Szent Korona visszaadásától, de csak a „restitucios egyezmény megkötése után”. Másfél év múlva 1947-ben a magyar állam újabb hivatalos jegyzékére az amerikai kormány arra való hivatkozással, hogy az adott körülmények nem alkalmasak a Szent Korona vissza adására kategorikusan elzárkóztak - és hogy mi volt ennek az oka?

1946-ban az amerikai kormány megkereste Nagy Ferenc miniszterelnököt és a hivatalos diplomáciai eljárás mellőzésével kérdezték meg tőle, hogy mi legyen a Szent Koronával. Nagy Ferenc félve a kommunista urak hatalom átvételétől arra kérte a tárgyalópartnert, hogy gondoskodjon a Szent relikviák biztonságáról és legyenek készen arra, hogyha a Magyarország helyzete stabilizálódik úgy vissza juttassák a koronázási ékszereket. Az 1947-ben esztergomi érsekké kinevezett Mindszenthy i hasonlóvéleményen volt, ráadásul a kommunista hatalom átvétele után a hazai helyzet katasztrofálissá vált.

A 7. hadsereg a ládát augsburgi tábor felszámolása után a főparancsnokságra szállította, majd a korona a Wiesbadenben kialakított gyűjtőközpontba került. Onnan a Deutsche Bank frankfurti kirendeltségébe innen pedig a Münchenbe egy műkincsek részére kialakított központba vitték. 1948 szeptemberébe ide szállították a palástot is így a történelmi kollekció teljessé vált 1949 májusáig.  Frankfurba Foreign Exchenge Depository páncéltermében tárolták, majd az Amerikai Egyesült Államok európai haderők főparancsnokságára szállították ahol 1953-íg őrizték. Közben az amerikai külügyminisztérium a következő hivatalos állásfoglalást adta ki: - „Szent István koronáját … az Egyesült Államok kormánya, mint biztonsági leletet őrzi. A koronát továbbra is különleges státuszú tulajdonként kezeli. Az Egyesült Államok kormánya a jelenlegi feszült helyzetben nem tartja az időt sem kedvezőnek, sem alkalmasnak arra, hogy a koronát illető rendelkezési jog tekintetében kezdeményező lépést tegyen” – az amerikaiak látták, hogy a Szent Korona ügyét meg kéne oldani. A visszaadás a kommunista hatalom miatt szóba sem kerülhetett. Felajánlották a Vatikánnak is, de ők sem akartak vesződni a regáliákkal. Németországban sem volt biztonságban, ezért úgy döntöttek, hogy Amerikába szállítják. A Szent Korona és a hozzá tartozó szállításának menetét Operation Klondike névvel illetett terv határozta meg, melynek végrehajtását Dwight D. Eisenhower elnök 1953. március elején rendelte el. A haditengerészetének General Greely nevű egysége március 10-én futott ki majd 11 nappal később kikötött Staten Island támaszpontján. Újabb 48 óra után a Szent Korona és a hozzá tartozó ékszerek már Fort Knox erődjében volt, ahol is a 31. számú raktár helységbe kerültek elhelyezésre. Akkor még nem sejtette senki, hogy milyen hosszú évtizedekre. Mind ez teljes titoktartás mellett történt, így hát mindenki, akit érdekelt a Szent Korona holléte az csak a találgatásig jutott.

 

 

A Szent Korona visszaszolgáltatása

 

A Szent Korona és a hozzátartozó drágaságok kiadását célzó folyamatok csak 1976-ban, James Earl Carter elnökké választása után kapott friss lendületre. Az elnök a kongresszusi tagok nyomására kritikus problémákkal kényszerült szembe nézni, megvizsgálni a Szent regáliák visszaszolgáltatásának lehetőségét.

Ezért többször tanácskozott Robert Vance külügyi tárca vezetőjével és a lengyel származású Brzezinski tanácsadójával. Mind a ketten szorgalmazták az évek óta húzódó ügy végleges lezárását. Vagyis a kincsek visszaadását. Az amerikaiak feltétele az volt, hogy az államnak biztosítékot kell adnia, hogy a Szent Koronát ki fogják állítani. 1977 nyarán megkezdődött a restituciót szabályzó szerződés előkészítése. A magyarországi nagykövetség élére új diplomatát Fhilip M. Kaisert nevezték ki, aki munkája megkezdése után (június 30-án iktatták be) a magyar külügyminiszter által megbízott Nagy Jánossal hozzá látott a Szent Korona visszajuttatása körüli teendőkhöz. A Budapesten folytatott előkészületek során a felek megegyeztek, hogy egy magyar szakértői delegáció az Egyesült Államokba utazik, ahol azonosítja a Szent Koronát és a regáliákat. Felmérik azok állapotát és előkészítik őket a szállításra. Az azonosításra december 14-én került sor melyet a Tudományos Akadémia művészettörténésze Kovács Éva, illetve Szvetni Joachim az Iparművészeti főrestaurátora végzet. Délután kettőkor nyitották fel a ládát és napvilágra került a Szent Korona. A delegáció tagjai lélegzet visszafojtva szemlélték a páratlan relikviákat. Megnyugvással fogadták, hogy a koronázási ékszerek állapota megfelel az elvárásoknak. A kettesszámú elnöki különgép 1978. január 5-én hajnalban szállt fel az Andrews katonai támaszpontról, majd átrepülve az Atlanti óceánt az angliai Mindenhall katonai támaszponton leszállt, hogy feltöltse a megfogyatkozott üzemanyag készletét. A repülőgép este 10 órakor érkezett meg Budapestre. A regáliákat a Parlamentbe szállították, ahol kiemelték őket a ládából. A szakértők azonosították az egyes tételeket, majd hitelesítették az átadási jegyzőkönyvet. Az átadási ceremóniára január 6-án 16 órakor a Parlament kupola csarnokában került sor. Amerikai delegációt Cyrus Vance külügyminiszter vezette. Vele volt többek között az Amerikában élő magyarság képviseletében Szen-Györgyi Albert Nobel-díjas professzor, Károly Elemér, Gombos Zoltán laptulajdonos és Deák István a Columbiai Egyetem professzora. A Magyarországot és a magyar népet képviselő csoportot Apró Antal vezette. A delegációban részt vett Acél György, Trautmann Rezső, Lázár György az országgyűlés három elnöke. Péter János, Inokai János és Rottai Sarolta MTA elnöke, Szentágothai János, Brta Tibot református püspök, Lékai László hercegprímás és Héber Imre Izraeliek országos elnöke és még vagy 200 kiválasztott ember vett részt.

Cyrus Vance külügyminiszter akinek elévülhetetlen érdeme volt a Szent Korona vissza adásában felolvasta James Cartel elnök hivatalos levelét: „ a büszkeség őszinte érzésével tölt el, hogy visszaadhatom Magyarország népének ezt a felbecsülhetetlen értékű kincset, amit megóvni a második világháború szörnyű pusztításától az Egyesült Államok számára megtiszteltetés volt. Ebben a tettben a két nép barátságának megerősítését látom”

Ezután Vance miniszterelnök hivatalosan is átadta Apró Antalnak a koronázási ékszereket. Magyarország Szent Koronája nemzetünk mítoszokkal övezett szimbóluma közel 33 év után végre visszatért hazájába. Oda ahová mindig tartozott és mindig is tartozni fog. Miként az Révay Péter koronaőr vetett papírra 1613-ban: „ahol a korona ott van Magyarország”. 

A koronázási ékszereket a közös egyezmény értelmében a Nemzteti Múzeumba állítják ki közszemlére. 2000. január 1-én a Szent Koronát, a jogart, az országalmát és a kardot átviszik ünnepélyes keretek között a Parlament kupola csarnokába. A palást a Nemzeti Múzeumba maradt. 2001. augusztus 15-én a Nagyboldogasszony ünnepén a magyar királyság létrejötte, az államalapítás ezredik éves ünnepén a Szent Korona meglátogatja az Esztergomi Bazilikát, ahol a bíboros prímás-érsek szentmise keretében megemlékezett, hogy Szent István ezen a napon ajánlotta a Szűz Mária oltalmába országunkat, nemzetünket

 

 

Forrásanyag:

Vécsey Olivér: A Magyar korona titokzatos története

Zétényi Zsolt: Magyarság Szent Koronája

Csomor Lajos: Őfelsége a Szent Korona