Egyházi tabu: Regnum
Marianum
2006-11-08. 12:03:08
|
Miközben a Rákosi Mátyás által
leromboltatott Regnum Marianum templom helye nemzeti gyülekezőhely, addig az
Erdő-féle Magyar Katolikus Egyház napjainkban hallani sem akar még az
alapok feltárásáról sem. Helyette az 1990-es években Budapest XIV. kerületében,
az eldugott Zoborhegy téren épített Regnum Marianummal takarózik, s a
revizionisták halálát várja. Talán az sem véletlen, hogy a tisztázatlan múltú
felső klérus a lengyel egyházzal szemben nem lép fel aktívan a posztkommunista
diktatúra, konkrétan a Gyurcsány-rezsim ellen.
A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia – az egyik alapvető etikai szabályt
áthágva – nem is válaszolt a Kuruc.info írásos érdeklődésére: Mi az akadálya,
hogy az eredeti helyén visszaépítsék az igazit? Telefonon pedig a
Budapesti Főegyházmegyei Hivatal egyik sajtósa (nevét sajnos nem
jegyeztük meg az indulatos vitába torkollott beszélgetés kezdetén) így
fogalmazott: ez a kérdés annak a néhány embernek a halálával meg fog
oldódni, akik még a felépítésben reménykednek (életpárti egyház?).
Hírportálunk alább Szakács Gábor
írását közli – képekkel színesítve –, mely a Nemzeti Hírhálón jelent meg két
hónapja, miután a Demokrata – következtetésünk szerint – megtagadta rendszeres
szerzőjétől e tabutéma felvetését. A cikk írójának az egyházzal szemben
határozott véleménye, hogy egyszer és mindenkorra tiszta vizet kell önteni a
pohárba, hogy kik akadályozzák a Regnum Marianum feltárásának és történelmi
emlékhellyé nyilvánításának folyamatát. A Biblia is azt tanítja: Ne hazudj! Jó
lenne, ha az érintettek ennek megfelelően nyilatkoznának...
Csobay Noémi – Kuruc.info
A tétovázás bére
Az
egyház elhatárolódása az újjáépítéstől nem először történt meg. Több hívő már
1998-ban levélben kereste meg az akkori Főegyházmegyei Hatóságot, ahol Seregély
István egri érseket, aki az újjáépítésre vonatkozó kéréseket azzal hárította
el, hogy a megelőző tíz évben több tucat templom épült, illetve újult meg az
országban, a Zoborhegy téren pedig felszentelték a Regnum Marianum méltó
utódját. A levélírók mégsem ok nélkül méltatlankodtak. 1993 szeptemberében, az
Emlékezés Napján a Felvonulási téren jelenlévő hívek „elhatározták a
templom újjáépítésének elkezdését, közel húszezer aláírással és félezer
közéleti személyiség támogatásával. A templom újjáépítésének elindításával
akarják magára ébreszteni a mai közömbösségbe kergetett társadalmat” –
írja az „Így vagy sehogy! A Regnum Marianum története képekben” elnevezésű,
képes füzetecske. És már ez sem volt előzmények nélkül, mert 1993 áprilisában
II. János Pál pápa áldásban részesítette a nála kihallgatáson járt magyar
cserkészeket, buzdított a lerombolt templom újjáépítésére, „mely egyben
elindítója, s jelképe lesz a magyar egyház és a magyar nemzet feltámadásának” –
olvassuk az említett füzetben.
|
|
Ennek mozgalomnak a Kádár rendszer
börtönében tíz évet eltöltött Keglevich István katolikus pap állt az élére, aki
a Demokrata 1997. szeptember 18-i számában megdöbbentő nyilatkozatban tárta fel
a valóságot: „Nem adtam el magam. És ez a mai állami és egyházi hatalmat
idegesíti. Az, hogy azt a templomot az eredeti helyén helyre akarom állítani,
vad gyűlöletet vált ki belőlük. Most kaptam meg a felszólító levelet, hogy nem
használhatom a Regnum Marianum nevet.” Elmondta továbbá, hogy amerikai
magyarok 300 millió forintot gyűjtöttek, ezt az akkori hercegprímás atya vette
át Amerikában, és felépítette belőle a Zoborhegy téri templomot „csak
azért, hogy meg lehessen mondani a pápának, hogy a Regnum Marianum ügye rendben
van”. Keglevich atya saját pénzén állíttatta azt a keresztet, amit 2000
novemberében három középiskolás – köztük a Népszabadság munkatársának kölyke –
kettétört. Sajnos a lelkiismeretes pap csak három évvel élte túl nyilatkozatát,
2000. augusztus 28-án az Úr magához szólította.
Ekkor roppant meg az általa vezetett újjáépítési mozgalom, noha az Alapítvány a
Kis Regnum Kápolnáért 2000 áprilisában újjáalakult Kuratóriuma alapító
okiratában még elsődleges célként határozta meg a Regnum Marianum fogadalmi
templom eredeti helyen, eredeti formában történő újjáépítését. Nem sokkal
később egy hírlevelükben már arról tájékoztatták híveiket, hogy az adományok
„szerény növekedése” miatt az eredeti elképzelést megvalósítani csaknem
lehetetlen, helyette 2001 szeptemberében a templom építésének 70.,
lerombolásának 50. évfordulójára a kuratórium „…elsődlegesen egy
monumentális, impozáns Mária-szobor létesítésére fogja az eddig befolyt
összegeket felajánlani.” Reményeik szerint – mint írták – a szobor a
magyarság együvé tartozását és megújhodását jelképezi majd.
|
A szobor azonban nem készülhetett el, mert
a Keglevich István örökébe lépett és a Regnum Marianum mozgalomban
gyermekkorától részes, Rákosi börtöneit megjárt, ekkor már idős Regőczi István
atyát félreállították az alapítvány és az egyesület éléről, az épület
felépítményi tervrajzait is elvették tőle.
– Egresy Gábor, a Regnum Marianum Egyesület új vezetője többedmagával addig
zaklatott, hogy adjam át nekik a terveket, míg a békesség érdekében megtettem.
Keglevich atya halála óta annyit tehetek, hogy minden csütörtökön este 20
órakor a hívek egy csoportjával rózsafűzért mondok, áldást osztok, és közösen
elénekeljük a Boldogasszony anyánk kezdetű himnikus dalt a Regnum Marianum
romjai fölött – tájékoztat a halk beszédű, békés természetű, nyolcvanas
éveiben járó atya.
Az eltört kereszt darabját lakhelyén, a XII. kerületi Galgóczy és Ciklámen út
sarkán épült Engesztelő Kápolna a Szabad Magyarságért kápolna kertjében őrzi,
míg a felújított mellé saját kis pénzén fém corpust készíttetett. Életében
végzett állhatatos egyházi tevékenységéért idén április 21-én Lourdes-ba
hívták, ahol a magyar egyházi emberek közül elsőként a zarándokhely
bazilikájának tiszteletbeli papjává avatták és díszes mellkeresztet
adományoztak neki. Jellemző a hazai viszonyokra, hogy idehaza szóba sem állnak
vele az egyházi méltóságok. Magyarázatként szolgálhat a köreikből származó
vélekedés, hogy azért nem erőltetik a Regnum Marianumnak még a feltárását sem,
mert akkor a kommunista-liberális kormányzat megvonja támogatását a Mátyás
templom és az esztergomi Mindszenty Intézet újjáépítésétől. Ez sincs kizárva,
csakhogy egyik sem jelképe a magyar egyház és a magyar nemzet feltámadásának,
ahogyan a Zoborhegy téri sem, a nemzeti mozgalmak nem ezekről a helyekről
indulnak, miközben a Felvonulási téren Gyurcsány akadálytalanul építette fel
saját maga és pártja dicsőségére a harci alakzatot formáló 1956-os (sic!)
emlékművét. Nem véletlenül mondta Wittner Mária, hogy időnként az egyház is
elkövet hibákat.
|
– Sokat gondolkodtam, hogy mi a fontos az egyháznak, illetve
papjainak? Az emberek, akiknek a lelki üdvét gondozzák? Az Isten, akinek az
érdekében mindezt teszik? A politika? Mindszenty bíboros bizony képtelen volt
az ilyes fajta megalkuvásra, mert Istent, a vallást és azon keresztül a haza
üdvét is szem előtt tartotta. Ezért is hurcolták meg, kényszerítették az
amerikai követségre, majd száműzetésbe, döntött sorsáról politikai alku, holott
egész életében Istent és a hazáját szolgálta. Most hasonló, egyházon belüli
kirekesztést látok az olyan papokkal szemben, mint Keglevich és Regőczi atya
– nyilatkozta az egykori halálraítélt.
Ennek a tehetetlen hozzáállásnak a következménye, hogy a kommunizmus újabb, már
felavatása előtt gyűlölt jelképe szinte rátelepül az egykori Regnum Marianum
romjaira. Ahogy azonban a hely szellemét megszentségtelenítő, vörös katona
szobrát el lehetett távolítani, a most épülő szörny is csak látszólag készül az
örökkévalóságnak és előbb-utóbb osztozni fog elődje dicstelen sorsában.
Holdampf Lajos süttői kőfaragó hamarosan dolgozni kezd a kegyhely
méretarányosan kicsinyített, szétszedhető és bárhol felállítható, kápolna
jellegű másán, az elmúlt télen szintén a helyszínen tüntető gazdák egyike pedig
anyagi támogatást helyezett kilátásba a Regnum Marianum újbóli felépítése
esetén.
|
|
Itt jegyezzük meg, hogy a lerombolt
kegyhely padsorai Budapest VI. kerületében, a Szondi utca 67. sz. alatt lévő,
fennállásának idén 75. évét ünneplő Szent Család plébánián találhatók, ahol
Gyulai Oszkár plébános vezetésével 21 év óta minden hónap 13. napján – ez a
fatimai üzenet napja –, déli 12 órakor az egész országból érkező hívek tömegei
ezekben a padokban hallgatnak szentmisét és imádkoznak rózsafüzért.
Végezetül még egy adalék az újjáépítéshez. Sztálin leromboltatta a Napóleon
felett aratott diadal emlékére Moszkvában emelt Győzelmes Krisztus templomot,
ám azt a Szovjetunió szétesése után az Oroszországi Föderáció két év alatt
újjáépíttette. Azért van mit tanulni az elvtársaktól.
Szakács Gábor
(Fényképek és aláírásaik: Kuruc.info, kivétel a 6. számú fotó, amelyet
Stoffán György küldött be)
|
Minden népnek vannak olyan földrajzi egységei,
műemlékei, történelmi helyszínei, amelyeket szentnek tekint, és ahol
megemlékezéseit tartva múltját összeköti jövőjével. Magyarországon ezek közé
tartozik a kommunizmus által 1951-ben lerombolt Regnum Marianum, amelynek még
föld alatti romjai is jelképes üzenetet hordoznak.
A
Gyurcsány-kormány által az egykori épület tőszomszédságában megkezdett és az
1956-os forradalmat megcsúfoló vaskefe-szerű emlékmű megépítése ismét felveti a
köznyelvben csak Regnum Marianumnak (Mária Országa) nevezett Magna Domina
Hungarorum (Magyarok Nagyasszonya) jövőbeni sorsát. Az ember úgy gondolná, hogy
a kommunista önkényuralmiságot és erőfitogtatást megtestesítő rombolásról csak
akkor lehet múlt időben beszélni, ha az egyházi épületet újból, ugyanott
felépítik, vagy legalábbis romjait feltárják és emlékeztetőként ismét
kegyhellyé alakítják. A helyzet azonban ennél lényegesen árnyaltabb.
|
A Magyar Demokrata 2006.
március 16-ai 11. számában Hajnal György atya, 1990-ben a főváros XIV.
kerületében épült, Zoborhegy téri, új Regnum Marianum templom plébános-kanonoka
azon elképzelésének adott hangot, hogy megvalósíthatónak tartja az alapfalak
feltárását, amelyben „…a megbékélés jegyében ökumenikus
emlék- és istentiszteleti helyet, valamint egy kiállítási csarnokot
alakíthatnának ki”. Hozzátette, hogy a romokat műemlék jellegűvé lehetne
nyilvánítani, a templom esetleges, későbbi teljes helyreállításáról pedig igény
alapján dönthetnének az illetékesek. Az atya hasonló szellemiségben
nyilatkozott a Keresztény Élet című katolikus hetilap április 2-i számában is,
ám a jó szándékú, előremutató megszólalásnak nem várt következményei lettek.
Erről a Keresztény Kurir április 4-i számában már a következőket lehetett
olvasni: „A Regnum Marianum Közösség házfőnöke, Molnár Béla
pestújhelyi esperes, plébános megkeresésünkre – a Keresztény Életben közölt
cikkel kapcsolatban – azt nyilatkozta, hogy a Közösség céljai között nem szerepel
a templom romjainak, altemplomának feltárása. Kifejtette, hogy a volt templom
és a plébánia jogilag sohasem volt a Regnum Marianum Közösségé, és hozzátette,
annak jogutóda a Zoborhegy téren van. Majd így fejezte be: Hajnal György atya
feltárási, emlékhely építési terveit, amelyekről a sajtóban nyilatkozott,
magánkezdeményezésnek tartjuk.”
Az
ügyben illetékes egyházi főhatóság, az Esztergom-Budapesti Főegyházmegyei
Hivatal Sajtóirodáján hivatalosan közölték: „Dr. Hajnal
György atya, a zuglói Budapest-Regnum Plébánia vezetőjének nyilatkozatára
reagálva ezúton jelezzük, hogy kanonok úrnak a valamikori városligeti templom
újjáépítésével kapcsolatban megbízatása nincs”.
A
furcsa történet akkor lett még csípősebb, amikor a Regnum Marianum Egyesület
elnökét, Egresy Gábort kerestük meg véleményét tudakolva. Õ azonnal
édesanyjának adta tovább a kagylót, aki kijelentette, hogy sem álláspontjukról,
sem az Egyesület tevékenységéről nem kíván szólani. Majd, ha eljön az ideje –
tette hozzá sokat sejtetően. Ekkor mi is a már említett Esztergom-Budapesti
Főegyházmegyei Hivatalhoz fordultunk, ahol a sajtóiroda vezetője szintén
megtagadta a nyilatkozatot a Regnum Marianummal kapcsolatos kérdéseinkre.
Ez
azért is volt megdöbbentő, mert igen sokan várják az egykori templommal
kapcsolatos fejleményeket, hiszen nem a zuglói, hanem az eredeti templom helyén
felállított keresztnél hirdették meg 2004-ben a kettős állampolgárságról szóló
népszavazást, innen indultak Trianonba a megalázó békekényszer eltörlését
követelők idén júniusban és számos más nemzeti rendezvénynek is volt már itt
kiinduló pontja.